Babamóka

Karácsony közeledtével az utcákat és üzleteket járva, egyre több helyen futunk bele egy-egy létrán kapaszkodó télapóba, rénszarvasok húzta szánba, csillogó díszekbe öltöztetett fenyőfákba és a tévében is egyre többet feltűnik a piros ruhás kövér szakállas bácsi és ez bizony lassan két éves babukámnak is feltűnt.
Először egy boltban szúrt neki szemet, a magasban létrán lógó furcsa szerzet. Miután meg tudta tőlem, hogy ezt a bácsit Télapónak hívják, boldogan kiáltott minden újabb utunkba kerülő Télapó láttán, hogy "Piapó, Piapó, anya, ott is, ott is". Aztán felmerült a kérdés: Ki ez a Télapó?

Ez lesz Zoé első karácsonya, amikor már el lehet neki mesélni a Télapó sztorit. Itt van tehát az idő, hogy Zozóka előtt felfedjem a Karácsony mesés történetét, hogy elmondjam Neki, ki is ez a Télapó, miért van mindenhol csillogó karácsonyfa, stb.
Szerettem volna, hogy a Télapó figurája és a Télapót körül lengő csodavilág, benne is olyan varázslatos meseként élne, mint bennem élt gyermekkoromban.
Elkezdtem tehát segítséget keresni, kutattam, hogy minél szebben, vonzóbban, mesésebben illusztrálhassam a Télapót és világát picikémnek.
Szétnéztem otthon a könyvespolcon, de Télapót egyik könyvünkben sem találtam.
Gondoltam, keresek a neten valami cuki mesét, ami bemutatná, hogy mégis ki ez a Télapó és mit is csinál ő Karácsony táján, de nem találtam olyat, ami kimondottan erről szólt volna és amelyik kellően varázslatosnak, szépnek mutatja be a Télapó ügyet.

Úgy döntöttem, hogy szereznünk kell egy mese könyvet, mert egy képeskönyvet lapozgatva tudnám Zoénak igazán bensőségesen, meghitten elmesélni mindazt, amit Télapóról tudni kell.
Nyakunkba vettük hát a várost, pontosabban csak egy közeli bevásárló központot, végig jártuk a benne lévő könyvesboltokat.

Hát nem volt valami szívderítő a Télapós mesekönyv kínálat.
Olyan könyvet szerettem volna, ami semmi másról nem szól, csak a lényegről, arról, hogy ki a Télapó, kik a társai, hol lakik, mit csinál Karácsonykor, tűnjenek fel benne a Télapót klasszikusan körül vevő kellékek, a szán, a puttony, rénszarvasok, karácsonyfa, télapó háza, a manók, a kémény.
A legfontosabb elvárásom az volt, hogy a mesekönyvben Télapó figurája ne egy csúnya öregember, hanem egy cuki, kövér, kedves bácsi legyen, akit Zoé könnyen a szívébe zár.
Ezen kívül olyan könyvet szerettem volna, ami csupa szín, csupa rajz, a Télapón kívül is tele kedves figurákkal. A szöveget illetően, azt szerettem volna, ha nincs semmi különös sztorija a mesének, csak tömören összefoglalja, amit a legkisebbek megérthetnek a karácsonyról, de annyi szöveg mégiscsak legyen benne, hogy én se unjam halálra magam, mikor huszonnyolcadjára olvasom fel egy este, hogy ne csak 4 oldal legyen az egész, hanem valamivel több oldalnyi nézegetni, megbeszélni valónk legyen esténként.

Na a feltételeimnek megfelelő könyvet nagyon nem volt könnyű találni. Nagyobb gyerekeknek bővebb a kínálat, a kicsiknek is van sokféle, de csúnyábbnál csúnyább Télapó alakokkal, akiket nem találtam eléggé szerethetőnek, eléggé cukinak ahhoz, hogy Zoé általa megszeresse a Télapót. Aminek az illusztrációja tetszett volna, annak meg a története volt nem megfelelő, a legtöbb Télapós mesekönyv valami történetről szól, amelyben például Télapó elveszíti a sapkáját, ami nagyon aranyos, de nem derülnek ki belőle Télapóról az alap információk.

Végül megtaláltam a számunkra tökéletes Télapós mesekönyvet, melyben gyönyörű, kedves, mesés illusztráció van, a Télapó kedves, mosolygós, dundi alak, van benne szán szarvasokkal, manók, karácsonyfa, minden ami csak hozzá tartozik Télapóhoz, a mese története pedig egyszerű, a legkisebbeknek szól és tökéletesen megfelel a célnak, hogy ezen a könyvön keresztül mutassam meg Zoénak a Télapó mesés világát.

A könyv címe: A Télapó története és a Tóth Könyvkereskedés és Kiadó adja ki, így néz ki:

és ilyen szép képek vannak benne:

Arról, hogy egy baba, kisgyermek tanuljon-e és ha igen mikortól tanuljon idegennyelveket, még a szakemberek véleménye is megoszló. Vannak, akik úgy gondolják, hogy azokat a babákat, akik nem két vagy több nyelvű családba születtek, összezavarja és a beszéd fejlődésében késlelteti, ha egy újabb nyelvet kezdünk "tanítani" neki. Mások szerint viszont a félelem alaptalan, gyermekünk fejlődésre semmilyen negatív hatással nincs ha már egészen pici korában elkezdjük megismertetni valamelyik idegennyelvvel, sőt egy csomó későbbi nyelvtanulási nehézségtől kíméljük meg kicsikénket.
Én az utóbbi szemlélettel tudok azonosulni, úgy gondolom, hogy azzal semmi rosszat nem teszek Zoénak ha észrevétlenül becsempészem az angol nyelvet az életünkbe egy-egy angol nyelvű mondóka, dal, játék vagy mese formájában.
Szeretném, ha Zoénak a nyelvtanulás könnyebb lenne, mint nekünk volt és ha nem magolással a könyv fölött görnyedve, küszködve kéne majd a fejébe vernie az angol szavakat és nyelvtant, hanem örömmel, játékosan tanulná meg ezt a napjainkban már nélkülözhetetlen nyelvet, hiszen mire Ő felnő, az angol nyelv használata valószínűleg elengedhetelen lesz a boldoguláshoz.

Elkezdtem hát utána járni, milyen módszerekkel próbálkozhatunk.

1. Először gondoltam, majd én, otthon, házilag, játékos módon elkezdem pirinyóm angol nyelvi képzését. Ezt az ötlete hamar elvetettem, mert úgy éreztem, az én dolgom először is az, hogy magyarul tanítsam meg a manót, úgy éreztem összezavarom, azzal, hogy a képes könyvben a macskára mutatva egyszer cicát mondok neki, másszor meg cat-et, féltem, hogy nem leszek képes rendszert vinni a házi nyelvtanulásba, nem igazán volt koncepcióm arra vonatkozóan, hogy hogyan taníthat egy magyar anyuka otthon egy egynyelvű magyar babát angolra, bátortalan voltam ehhez az egészhez, így inkább profi nyelvtanárt szerettem volna Zoé mellé.

2. Második neki futásra baba angol nyelviskolát kezdtem keresni a neten. Persze elsőként a legnagyobb iskolába, a Helen Doronra találtam rá. Mivel a honlapjukon semmilyen ár információt nem találtam, bejelentkeztem egy ingyenes próba órára. Ez még tavaly ősszel volt, Zoé tíz hónapos volt akkor.
A bemutató óra kb. 20 perc volt, a baba-angol tanárnéni énekelt mindenféle általam ismeretlen, de kedves, fülbemászó dalokat, magyarázott, mutogatott minden félét, Zoé oda sem nézett, a gyerekek össze vissza mászkáltak, de ez állítólag nem baj, így is ragad rájuk a tudás...
Az óra végeztével valami szervező lerohant minket azonnal, hogy máris mondjuk meg, hogy hány órakor szeretnénk járni, mintha egy szóval is mondtuk volna, hogy szeretnénk járni. Amint az ajtót becsuktuk magunk mögött, a barátnőm közölte, hogy na ők ide tutira nem jönnek, őt nagyon nem győzte ez meg.
Először is az árától dobtunk egy hátast. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem havi 10 000 Ft lett volna, amiért cserébe heti egy alkalommal jöhettünk volna angolozni, ha jól emlékszem 45 percet,  de ezen felül valami kisebb vagyonért meg kellett volna venni az induló csomagot, ami áll 3-4 pár oldalas füzetkéből és  pár darab CD-ből. Ezen kívül az órát tartó csajszi sem volt annyira megnyerő és talán ő lenne ennek az egésznek a lelke, ha egy ilyen tanfolyam megéri az árát, akkor az azért, mert az azt tartó tanárnő képes lekötni a pirinyók figyelmét, képes érdekessé tenni a 45 perces angol órát.
Valahogy úgy éreztem, hogy nem ez az, ami nekünk kell, így tovább kerestem.

3. Másodjára egy játszóház névtelen baba angol bemutató órájára látogattunk el, ami kevesebb, mint fele annyiba kerül, mint a Helen Doron, ennek ellenére sokkal mozgalmasabb, érdekesebb volt és Zoénak is sokkal jobban tetszett, igaz ebben az is közre játszhat, hogy a Helen Doron-os próba óra óta eltelt fél év.
Itt klasszikus, közismert angol dalocskákat énekeltünk, mint a London Bridge vagy a Hokey Pokey, sok játék, mozgás is volt, tetszett nekünk.
Ezzel az angol órával az volt a bajom, hogy szintén csak heti egy alkalommal tartják és semmilyen házi használatú CD-t vagy könyvet nem tudtak adni.
Igaz, a lány, aki az órát tartotta, megígérte, hogy a házi anyag hamarosan elkészül és az órán hallottakat, otthon is énekelhetjük, játszhatjuk a kicsikkel.
Gondoltam majd pár hét után újra megnézzük, hátha addigra jobban kialakulnak az ottani dolgok, de ekkor újabb ötletet kaptam.

4. Egy ismerősöm, akinek 3 éves kisfia van és mondhatni beszél angolul, vagyis főleg ért, elmesélte, hogy jár hozzájuk egy lány, mint baby sitter és amikor vigyáz a kisfiára, csakis angolul beszél hozzá. Heti egy alkalommal jár hozzájuk másfél éve és a kicsi már egész jól prüntyög angolul. Felcsillant a szemem a 2 az 1-ben módszer hallatán! Heti egyszer két óra szabadidő és még angolul is tanul Zoé? Király! Még az nap felhívtam az angolos bébi sittert, aki a következő hétfőn már ott is volt nálunk!
Zoéval mi nagyon össze vagyunk nőve, lassan két éves, de pár óránál többet még sosem töltöttünk távol egymástól, azt is csak nagyon ritkán, így abban maradtunk a szimpatikus angol tanárnénivel, hogy az első pár alkalommal hármasban leszünk és így is lett.
Az angol tanárnénivel csak egy baj volt, hogy még főiskolára jár, így a vizsgái miatt eléggé össze-vissza tudott jönni, késett, lemondta, stb., végül pedig a vizsga időszaka miatt két hónap szünetet kért. Mivel Zoé még meg sem szokta Őt, egy két hónapos kihagyás, teljes újra kezdést jelentett volna, úgyhogy ez a megoldás sem jött be:(

Eléggé elszomorodtam a kidobott pénz és az elfecsérelt idő miatt, így úgy gondoltam elkezdünk járni a neve sincs baba angol tanfolyamra, hátha kifejlődtek már ott a dolgok azóta és az otthon töltött időnket is megpróbálom színesebbé és hasznosabbá tenni az angol nyelvvel, egy-két angol mese, dal és mondóka segítségével.

5. Ekkor találtam rá itt a neten néhány jó kis oldalra, amik segítségemre lehetnek ebben:

A sokak által ismert www.ketnyelvugyerek.hu oldalon részletes útmutatást kaphatunk, hogyan neveljünk kétnyelvű gyereket, rengeteg ötletet kaphatunk, hogy mit játszunk, mit énekeljünk, milyen mesét nézzünk a kicsikkel, a babaangolonline.hu oldalon pedig kimondottan a legkisebbek angol tanításához kaphatunk jobbnál jobb játék ötleteket és angol gyerek dalokat, meséket is nézhetünk rajta.
Hála az utóbbinak, most már azt is tudom ki is az a Pepa Pig, akit eddig csak kislányom farmer nadrágjáról ismertem:) Pepa malac Zoénál rögtön nagy kedvenc lett és nekem is tetszik a beporosodott angol tudásom felfrissítésének ez a vidám módja. Az angol dalocskák éneklése közben is jól szórakozunk, nem hinném, hogy Zoét egy pillanatig is terhelném az angol nyelvvel való ismerkedésnek ennek a formájával.
Szóval  meg voltak az első nyelvleckéink! Jó így együtt angolozni, mind ketten nagyon élvezzük:)

Aki még nem látott Pepa Pig mesét, a Youtubon megtalálhatja egy csomó részét ennek a cuki mesének. Itt van az egyik mutatóba:

Múlt héten volt szerencsénk drága barátnőmnél tölteni egy csodás hetet Bécsben. Természetesen ez a hét is Zoé körül forgott, így a baba programok jegyében telt.
A leges legtutibb gyermek program Bécsben természetesen a világ legrégibb állatkertjében, a Schönbrunni kastély parkjában lévő állatkertben való kirándulás. Igen, ezt az állatkertet bejárni valódi kirándulás, egy nap nem is volt elég ahhoz, hogy mindent megnézzünk, pláne nem ha a kedves látogató 22-es lábakon próbálja betopogni. Szerencsére azonban nekünk szuper idegenvezetőink voltak, a 3 éves Sebastian és a 4 éves Nicolaus személyében, akik pontosan tudták, melyek azok az állatok, játszóterek, amelyeket Zoénak mindenképp látnia kell.

Már az állatkerthez vezető úton is hatalmas élményben volt része Zoénak, a Schönbrunni kastély parkjában ugyanis hemzsegnek a mókusok, akik cseppet sem félnek az emberektől és Zoé majd elrepült a boldogságtól ha egy mókus oda szaladt hozzá némi csemege reményében. A mókusok miatt a kocsitól a bejáratig több, mint fél óra alatt értünk el, de így is erőszakkal kellett lefejtenem manókát a kerítésről, ami mögött egy mókust figyelt.

Kicsiny vezetőink először is a Tiroli kertbe irányítottak minket. Nekik ez a kedvenc helyük, kár is volt ott kezdenünk, mert alig lehetett őket kirobbantani onnan. Ez egy nagy paraszt ház, körülötte a falusi élet jellegzetes állataival, tehénnel, lóval, csibékkel és tyúkokkal. A srácok megmutatták Zoénak a keltető berendezést, a tejes kannákat és egy várandós tehenet is megcsodálhattunk.
A Tiroli kert után egy hangulatos kis erdei ösvényen haladva madarak között sétáltunk. A madarak között vezető úton a legnagyobb sikere a bagolynak és a madár hangokat szimuláló gomboknak volt:)

Az út végén egy játszótérhez értünk, ahonnan a mélybe nézve az elefántokat láthattuk. Persze a játszótéren ismét jó időre leragadtunk, itt már korgó hassal vártuk, hogy a manók megunják az ugrálást. Ekkor már elmúlt két óra és az állatkertből alig láttunk még valamit.
A dombról ezután lefelé vezetett az út, melynek végén a pingvinek vártak minket, na ők nagyon tetszettek Zoénak, különösen az egyik, amelyik végig vele szemezett:)
Idegenvezetőink, mint gyakorlott állatkertezők javasolták, hogy a pingvinek mellett levő fókákat majd a délutáni etetéskor nézzük meg, úgyhogy az elefánt ház felé vettük az irányt.
A gyerekek jót lovagoltak az elefánt szobrokon, majd úgy döntöttünk, hogy muszáj ennünk valamit, mert ha az eddigi tempóban haladunk, nem hogy ebédre de vacsira sem leszünk otthon, így az egykori császári pavilonban kialakított étteremben ettünk egy-egy gyermek adag bécsi virslit sült krumplival. Az étterem előt, szintén jó kis játszótér van kialakítva, így miután a gyerekek végeztek az evéssel, kirohantak, hogy máris lemozogják a bevitt kalóriát.

Mire végeztünk az evéssel, már rohanhattunk is a fóka etetésre. Ez nagyon tetszett a babáknak! Amint a fókák meglátták a gondozójukat, elébe rohantak, a pasas pedig össze vissza dobálta a halakat nekik, a fókák pedig ahogy ugrottak a halakért, akkorákat csobbantak a vízen, hogy ha kicsit előrébb állunk mi sem ússzuk meg szárazon.

A fiúk innen a halak közé vittek minket, ahol az akváriumok között egy csúszda rejlett. Kb 500 csúszás után sikerült elindulnunk és végre elértünk oda, ahova a legjobban vártam, a panda macihoz!
Zoénak is nagyon tetszett a panda, de nem volt tőle úgy elájulva, mint én, ő a mókusokat többre értékelte. Az óriás panda amúgy nem volt túl fotogén, végig a hátán fekve falatozott és levelek takarták az egész arcát. A koala mackó már jobban érdekelte Zozót, ő úgy tűnik minél kisebb egy állat, annál jobban vonzódik hozzá.
A panda maci után úgy gondoltuk, most már szabad program, megyünk amerre visz az utunk, láttunk még jeges macit, krokodilt, flamingókat, majmokat és még csomó cuki állatot, mindent megnéztünk, amit a kis állatkert szakértőink javasoltak.

A bécsi állatkert annyira hatalmas, hogy mi is teljesen kimerülve hagytuk el a kapuit. Eltölteni ott egy napot fantasztikus babamóka, hiszen túl azon, hogy a babák imádják az állatokat és végre életben is láthatják a képeskönyvekből, mesékből ismert állatokat, jobbnál jobb játszótereken játszhatnak, hatalmasat sétálnak a jó levegőn, mi felnőttek pedig olyan kuriózum állatokat láthatunk, mint például a panda mackó.
Bécs nincs is olyan messze, szóval egyszer mindenképp érdemes elvinni a manókat az ottani állatkertbe, mert szerintem nem véletlenül lett 2009 legjobb állatkertje!

Vasárnap ismét színházban jártunk Manókámmal. Pontosabban csecsemő színházban:) Ezúttal a Bozsik Yvette Társulat által előadott Négy évszak című darabra vittem el csöpilínót. Jaj nagyon-nagyon jó volt!!!!!!!

Ha gyermek színházra gondolunk, akkor általában a bábszínház jut eszünkbe, hiszen a legtöbb gyermekeknek, babáknak készült színházi produkció bábelőadás szokott lenni. A Négy évszak viszont nem bábszínház, hanem igazi baba színházi előadás, tánccal, zenével, színes díszletekkel, édes jelmezekkel!

Ez az előadás is a kicsi nézők tűrés idejéhez igazodik, kb 20-30 percig tart.
Ez alatt az idő alatt végig vezeti a piciket az évszakok változásain a tavasztól a télig. Minden évszak megjelenítésekor az arra jellemző színek, fények, hangok, öltözetek, jellegzetes kellélek, állatok jelennek meg a színpadon.
Nagyon profi ez az előadás, az azt készítő művészek még bölcsődei szakemberekkel, zeneterapeutával és agykutatóval is konzultáltak a darab készítése során.

A Négy évszak, a Kolibri fő épületében látható, ahol a színészek a nézőkkel osztoznak a színpadon, így a babák és kísérőik a színpaddal egybeolvadó nézőtérről nézhetik a darabot. A picik kedvükre járkálhatnak a műsor alatt, de nem teszik, hiszen 0-3 éves korig, minden babát, még a legnyughatatlanabb rosszcsontokat is teljesen leköti a színpadon feltáruló mesevilág.

A darabot előadó három színész évszakonként más-más jelmezbe bújik, más-más állatnak, kedves figurának öltözve.
A darab főhőse egy kislány, Ő vezeti végig az apró nézőket az évszakokon. A kislány minden évszakban más barátokra lel, a már egészen picik által is felismert és kedvelt alakokkal találkozik, így például tavasszal egy virág és egy méhecske, nyáron egy kacsa és egy katica bogár, ősszel egy maci és egy pöttyös gomba, télen pedig egy nyuszi és egy hóember a társai, de a darab végén angyalokkal is találkozhatunk.

A díszlet kedves, színes, cuki baba világ, a zene szuper, igazi baba zene, melyre a színészek kedves, látványos, egyszerű mozdulatsorokból álló táncokat adnak elő.

A darab végén a babák játszhatnak a díszlet elemeivel, a kis házzal, a virágokkal és a kellékekkel is, így Zoé jót labdázott a nagy strandlabdával, ráztuk a csengettyűt, meglocsolta a nagy kannával a plüss virágokat a fő sláger pedig a házikó ablakának nyitogatása volt.

Nagyon tetszett Zoénak ez a darab, közben végig kommentáltuk a látottakat, élvezte, hogy minden állatot, szereplőt felismert, a hóembert kivéve, mert az még ugye csak mostanában kezd aktuális beszédtéma lenni nálunk:) A játék idő lejárta után, alig tudtam lekönyörögni a színpadról, a végén, a többi baba távozása után már csak egyedül bolyongott a díszletek között.

Annyira klassz volt ez a darab, hogy ha lesz rá alkalmunk, lehet, hogy még egyszer megnézzük!

Zoé első találkozása a színházzal, egy balatoni szabadtéri bábelőadáson történt. Annyira tetszett neki, hogy már ott megfogadtam, hogy amint visszaérünk Budapestre, beszerzem Neki (pontosabban nekünk, mert én is imádom a gyermek darabokat:)) az első színház bérletét, hiszen évközben már nagyon nehéz jegyet szerezni a csecsemő színház előadásaira.
A Kolibri színház nyílt napján meg is váltottuk a bérletet.
Idén három előadást kínál a színház három év alatti babák számára, melyből a Todát ajánlják első megtekintésre, hiszen ez a darab a leges legkisebbeknek készült.
A Todát a Kolibri Fészekben játszák, mely egy nagyon családias, barátságos pici színház, egy meleg kis szoba, tele puha párnákkal, a padlón végig szőnyeggel borítva, tökéletesen az idejáró apró közönség igényeihez alakítva! Még a mellékhelyiséget is fa korlát választja el a nézőtértől, hogy a manók ne tudjanak elmászkálni a műsor alatt. A családok választhatnak, hogy a színpad előtti párnákon ülve, vagy klasszikus módon székeken ülve szeretnék nézni az előadást. Persze a picikkel, akik még sokat mászkálnak egyszerűbb a földön ülni, így a színpaddal szinte egybe olvadó nézőtér hamar megtelt picúrkákkal és szüleikkel.
A Todát négy remek bábszínész adja elő sok-sok nagy és puha szivacs forma segítségével. A szivacsok, a klasszikus fa építőkockákat idézik. A darab közben ezekből az építőkockákból épít a négy színész különböző a picik által is ismert formákat, majd pillanatok alatt alakulnak át a formák valami mássá, így lesz a házikóból baba, vagy a csigából pillangó és így tovább,  az építő kockák folyamatos mozgásban vannak, összeolvadnak majd szétválnak, a színpadon tehát minden pillanatban történik valami toda:)
A darab alatt a színészek végig klasszikus gyermek dalokat énekelnek, a szivacs építő kockák által formázott alakok pedig mindig a dalokban szereplő állatokat, tárgyakat illusztrálják a piciknek.
Ez a látványos produkció még a leg izgő-mozgóbb törpéket is lekötötte, elvarázsolta, az első negyed órában senki sem volt, aki ne mozdulatlanul ült volna az ámulattól tátva maradt szájjal.
Mire a kicsik fészkelődni kezdenének már vége is a darabnak és kezdődik a közös játék, amikor a színészek bevonják a mókába a babákat is, akik felmehetnek a színpadra, játszhatnak a nagy formákkal, beülhetnek a piros, a sárga és a kék vonatba is, sőt még a csillagokat is megérinthetik az égen!
Ha a Toda a baba első találkozása a színházzal, jó esélyünk van, hogy babánk megszeresse a színházat, hiszen a Todát látni igazán szuper babamóka!

A balatoni nyaralásunk alatt már terveztük, hogy elvisszük Zozót cirkuszba, de végül két okból kifolyólag mégsem mentünk. Részben, mert a balatoni Gyerek Hajón, élete első találkozása a bohóccal nem sikerült túl jól, nagyon félt a piros orrú bácsitól, így nem akartuk sokkolni egy újabb bohócos élménnyel, másrészt minden előadás este nyolckor volt, amikor is Zoé baba már alváshoz készülődik és otthon cirkuszol.

Pár hete, barátnőm kisfia cirkuszi kuponokat kapott az oviban, melyek fejében 1000 Ft-ért lehetett jegyet váltani a Wertheim Vándor Cirkusz előadására. Gondoltam már elég idő eltelt Zoé bohócos élménye óta, az előadások pedig a nap több időpontjában, délelőtt és délután is megnézhetőek, úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy Zoét életében először cirkuszba vigyük!

Aki azt gondolná, hogy másfél-két évesen kicsi még egy baba, ahhoz, hogy cirkuszba vigyék, az téved! Hatalmas élmény volt Zoé számára, ugyanúgy élvezte, mint négy éves kis barátja, Kristóf. Arról már nem is beszélve, hogy nekünk, felnőtteknek micsoda élmény volt! Nagyon rég nem nevettem akkorát, mint ott a cirkusz sátorban! Hogy miért?
Ahogy elfoglaltuk helyünket az első sorban, hogy Zoé baba mindent jól láthasson, máris egy időutazásban volt részünk. A mai világban, ahol minden annyira modern, ahol a nézőknek már semmi sem elég ahhoz, hogy élményt kapjon, ahol egy show-nak ahhoz, hogy eladható legyen, csillognia és villognia, sokkolnia, megdöbbentenie kell, egy olyan világban, ahol már nagyon nehéz újat adni a nézőknek, szóval a mai világban beléptünk egy cirkusz sátorba, ahol minden éppen olyan volt, mint az én gyermekkoromban, semmivel sem modernebb, személytelenebb,mintha ott a sátorban megállt volna az idő. Írhatnám azt, hogy ez a cirkusz kicsit ósdi, lepukkant volt, hogy a műsor nem volt elég látványos, nem volt benne semmi újdonság, de szerintem inkább bájos volt és kedves és csodálatra méltó az ott dolgozók alázata a cirkusz iránt, a lelkesedésük, amellyel szórakoztatták az ürességtől kongó nézőtéren ülő nézőket.
Zoét olyan cirkuszba, olyan világba vittem, amilyenbe engem vittek a szüleim.  Szóval hamar ráhangolódtunk a cirkusz feelingre és izgatottan vártuk az első mutatványt!

Zoé az első felvonást végig érdeklődve nézte a helyéről, eleinte kicsit félve, apukájához bújva, később már nagy kiabálások, lelkes sikítások közepette. Nagyon tetszett neki a labdákkal zsonglőrködő fiú, az ügyes lovak, a tűzdobáló, rázta magát a zenékre, ámulva figyelte a mennyezeten cikázó fényeket, nagyon jól érezte magát.
A szünetben a gyerekeknek lehetőségük volt pónin lovagolni, simogatni őket. Zoé nagyon rá akart ülni a pacikra, de amint ráülhetett, rá nem jellemző módon inába szállt a bátorsága és inkább csak simogatni akarta a cuki lovacskákat. / a kép forrása: www.flickr.com, készítette: Norci/

A cirkuszi élményünk csúcsa azonban az volt, amikor a bohóc kijött a nézők közé, hogy összegyűjtsön néhány szülőt, hogy azok segítségére legyenek a következő produkciójában és Zoé apukáját is felvitte a színpadra:) Az apukák mindnyájan vicces parókákat és különböző tárgyakat kaptak kezükbe hangszer gyanánt. A bohóc betanította az apukákból verbuvált zenekar minden tagját, hogy hogyan alakítsa minnél hitelesebben a rocksztárt és pár perc múlva már kezdődött is az őrült koncert:) Zoé apukájára a gitáros szerepét osztotta a bohóc, hatalmas fekete parókájában, seprűn gitározva és közben a színpadon fel-le ugrálva annyira nevetséges látványt keltett, hogy a hasam fájt a nevetéstől, Zoé pedig csak kiabált, hogy Apa, Apa, Baba, Baba, azaz, Apa, a Baba is be akar menni veled táncolni!
Annyira jól éreztük magunkat mindnyájan, hogy  megbeszéltük, amint a közelünkben jár újra valamilyen vándor cirkusz, ki nem hagyjuk és Apát feltétlenül az első sorba ültetjük megint:)

Először baba-mama jógán hallottam a Peter Hess -féle hangtálakról. A jógatanárnénink ugyanis nem csak a babák és mamáik jógáztatásához ért, hanem ezekhez a különleges Tibetből származó hangtálakhoz és az azokkal történő hangmasszázs terápiához is.
Néhány alkalommal a jóga órákon meg is mutatta nekünk ezeket az érdekes tálakat, melyek hangja misztikus hangulatot teremtett a teremben és mindnyájunk tetszését rögtön elnyerte, beleértve a babákat is, akik nagy örömmel ütötték a különböző méretű és más más hangon megszólaló tálakat.
A hangtálak egyébként a rezgésükkel gyógyítanak, a test energiamezejében keletkezett zavarok, a test és a szellem harmóniájának helyreállításában segítenek.

Egyik sóbarlangban töltött sóhomokázásunk alkalmával találkoztam újra a hangtálakkal, amikor is megtudtam, hogy a sóbarlangban rendszeresen tartanak "Rezgőkör" néven hangmasszázs foglalkozást 5-10 éves gyerekeknek, havonta egy alkalommal pedig a 2-6 éves piciknek, a bölcsis és ovis korosztálynak.
Zoé még nincs 2 éves, de a recepción meggyőztek, hogy így is érdemes ellátogatnunk egyszer a Rezgő körbe:) Mivel úgyis járunk a sóbarlangba, gondoltam mi bajunk lehet ha egyik alkalommal miközben szívjuk a gyógyító sós levegőt, nem homokozunk, hanem a hangtálakkal ismerkedünk, játszadozunk, így hagytam magam meggyőzni és bejelentkeztünk a legközelebbi foglalkozásra.

 

A foglalkozás jópofa volt és játékos, egy nagyon kedves, segítőkész, gyermekszerető hölgy tartotta, a gyerekeknek érdekes volt, egész hosszan lekötötte őket, bár nem tudom, hogy a második, harmadik, sokadik alkalommal is így lekötné-e őket, mikor már nem az újdonság erejével hatnak a tálak.
A "Rezgőkör" foglalkozás 45 percig tartott. Először is minden picúr választhatott egy tálat, melyet az anyukájával/apukájával együtt szólaltatott meg. Először simogattuk, kopogtattuk a tálat, barátkoztunk vele, majd kaptunk ütőt és igaziból is megszólaltatta mindenki a tálját, vagyis az abban lakó "tündérkét", ahogy a kedves hölgy mondta:) Később bele is állhattak a babák a tálakba, mi szülők pedig rezgettük a tálat és ezáltal a babák talpát.
A legnagyobb sikere a picik között annak a résznek volt, amikor a foglalkozásvezető hölgy előhívta nekik a "csiki manókat", azaz megtöltötte vízzel a legnagyobb tálakat és úgy megrezgette az ütővel a vizet, hogy az szó szerint ugrálni kezdett. Mi szülők ámulva néztük a pezsegve ugráló vizet, a gyerekek pedig a tál fölé tartották a kezüket, hogy megérinthessék a "csiki manót":)
Persze Zoé pulcsija könyékig vizes lett és amint alkalma nyílott rá beleállt a vízzel teli tálba, úgyhogy a zoknija és a nadrágja is csurom víz lett. Tehát javaslom, hogy ha valaki kedvet kap ellátogatni a hangterápiás baba foglalkozásra, váltó ruhát mindenképp vigyen a manójának:)

A hangmasszázs gyerekekre gyakorolt jótékony hatásairól bővebben olvashattok itt, én így egy alkalom után nem tudok beszámolni semmilyen hatásról, melyet a tálak Zoéra gyakoroltak volna, de jól éreztük magunkat, különleges élményben volt részünk.

Zoé, sok egy-két éves kortársához hasonlóan imád mindenféle mütyürkéket szedegetni, gyűjtögetni, rakosgatni. Sétáink alkalmával is előszeretettel szed össze, mindenféle hasznos apróságot, leginkább kis kavicsokat és csigákat, csigaházakat.
Mostanában azonban végre talál a földön valami újdonságot is, mert a környékünk tele van vadgesztenye fákkal, így a környező utcákat ellepték a kerek és fényes gesztenyék.
Zoé legújabb hobbija tehát, a gesztenye gyűjtögetés. Mohón és telhetetlenül szedi a kincseket először a kezébe, majd mikor már nem bír többet, megpakolj a zsebeit, majd az én kezemet és zsebeimet, meg persze a táskámat is.
Ma délelőtt a vadonatúj náthája miatt nem mehettünk kedvenc játszóterünkre, így nagy gesztenye gyűjtő expedícióra indultunk.
A sarokra kiérve azonban furcsa mód egyetlen gesztenyére sem bukkantunk. Zoé villám gyorsan hasított lila motorjával az utcákon én pedig utána rohanva próbáltam pásztázni a földet, hogy legalább egy gesztenyét begyűjthessünk és közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy egyetlen gesztenye sincs ott, ahol előző nap még gesztenye szőnyeg volt a földön. Pár perc múlva egy nagy csoport kisgyermek tűnt fel a láthatáron. Zoé őrült tempójának hála hamar utol értük őket és abban a pillanatban világossá vált, hova tűntek a gesztenyék, ugyanis az ovis csoport minden kis tagja kosárral felszerelve bandukolt az ovi felé, kosaraik pedig tömve voltak gesztenyével...
Az ovisok tehát lepusztították a környék gesztenye készletét, így már épp új lelőhely felé indultunk, amikor is egy nagy szélfúvásnak köszönhetően potyogni kezdtek körülöttünk a gesztenyék! Hát ez Zoénak nagyon tetszett, „oppá-oppá, otti, otti” kiabálta. Felszedtük az összes gesztenyét, amit a szél lefújt nekünk a fáról, majd az összes utunkba akadó fa alól felszedtünk az összes gesztenyét, amit az ovisok távozása óta a földre fújt a szél. Mire a zöldségeshez értünk annyira nehéz volt a táskám, hogy gyümölcsöt már csak korlátozott számban voltam képes cipelni, hiszen volt nálunk legalább 2 kiló gesztenye és még hét darab csiga-biga is, szóval a táskám totálisan tele volt.
A zöldségestől haza felé Zoé persze tovább gyűjtötte a gesztenyéket, lelkesen szedegette a kis golyókat, gondosan pásztázta a területet és boldogan szaladt minden egyes kincsért amit meglátott. A nap sütésnek hála olyan szép őszi nap volt, hogy Zoé levehette a sapkáját és mire haza értünk, azt is telis-tele pakolta gesztenyével.
A gesztenye móka ezzel még nem ért végett, mert amilyen nagy hévvel és örömmel gyűjtögette össze a szemeket, ugyanolyan boldogan rázta ki őket a szatyorból, a kis vödréből és a sapkájából, hogy aztán újra összeszedhesse őket.
A csúcs öröm az volt a gesztenye szedés közben Zoé számára, amikor találtunk olyan gesztenyét, ami nem esett ki teljesen a héjából. Ezeket Zoé tudományosan kitaposta a helyükről, hiszen pár nappal ezelőtt már megtanulta, hogy a gesztenye ruhája bizony szúr.
Zoé gesztenyéi most még épségben vannak és eddig még csak főzőcskéztünk velük, de ha jön a rossz idő, mikor majd több időt töltünk a négy fal között, megfurkásszuk őket, hogy szépséges gesztenye figurákat készítsünk belőlük!
Az ősz általában senkinek sem a kedvenc hónapja, pedig mennyi szépsége van és mennyi örömöt, mennyi érdekességet, újdonságot, mennyi játékot és mókát tartogat a kicsik számára, például a sok-sok gesztenyét:)

Végezetül egy cuki gesztenyés mondóka:

Gesztenye Gusztika
/népköltés/

Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle.

„Itt van az ősz, itt van újra” és az ősszel együtt itt van a babák orrfolyásának, náthájának ideje, elővehetjük újra a fránya orrszívót, a zsepiket, orrcseppeket, szirupokat, stb.
Körülöttünk minden kis manó szipog, köhög, tüsszög és Zoé sem maradt ki a sorból, múlt hét óta a porszívó újra szoba díszé lépett elő nálunk, hiszen annyit szívjuk az orrát, hogy már inkább el sem rakom.
Régebben is hallottam már a mostanában oly divatos sókamrákról, sószobákról, sóbarlangokról és sókuckókról, de eszembe nem jutott volna elmenni. Mióta azonban anyuka lettem, sokkal jobban odafigyelek az egészséggel és egészségmegőrzéssel kapcsolatos természetes gyógymódokra és kimondottan keresem is azokat. Így keltette fel a figyelmemet a sóval való gyógyulás illetve betegség megelőzés lehetősége.
Szerencsére komolyabb betegsége nincs és még nem is volt Zoénak, mi csak egy egyszerű náthával mentünk el első alkalommal egy közeli sókuckóba. Összesen három alkalommal sókuckóztunk, nem igazán tudtam leszűrni, hogy hatott-e vagy nem, mert nem volt szerencsére nagy baja Zozónak, így lehet egyébként sem lett volna hosszú a betegsége. Aztán jött a nyár és mivel az allergiával szerencsére nincs gondunk, a sóbarlang téma feledésbe merült...
Most, hogy ismét beköszöntött a nátha szezon, aktuális lett újra a sóbarlang látogatás, jobban utána olvastam, hogy mit is várhatunk a sótól, mint gyógyító ásványtól:

 

- Megtudtam, hogy a só serkenti az immunrendszerünk működését, így segíti annak erősödését például bölcsi, ovi, kezdése előtt, antibiotikum szedése után.

- Jótékony hatású asztma, krupp, szénanátha, légcsőhurut, hörghurut, arcüreggyulladás, orrmellék-gyulladás, fülgyulladás, hangszálgyulladás alatt és után.

- Az összes felső- és alsó légúti gyulladásos betegség esetén enyhíti a tüneteket.

- Segíthet bőrproblémákon, például az ekcémán, pikkelysömörön,
- Gyógyítja az allergiás betegségekben szenvedőket,

- Segít az idegrendszeri problémákon.

- Ajánlják továbbá dohányosoknak, mert segíti a leszokást, lassítja az öregedési folyamatokat, jó reumatikus fájdalmakra, alvási zavarokra, az emésztőrendszerre és a lelki egészségünkre is jótékonyan hat, alkalmazható a stressz, kimerültség csökkentésére, stb.

A picikre különösen hatásos a só terápia, mert az ő szerveztük jobban reagál a természetes gyógymódokra, mint a felnőtt embereké.

 

A szakirodalom szerint tehát rengeteg áldásos hatása van a sónak, a sóbarlangoknak, a babáink szempontjából azonban még egy dolog, ami miatt sóbarlangba járni jó, ez pedig a sóhomokozó!

Hála a sóbarlangok sóhomokozóinak, a kis lurkóknak télen sem kell lemondaniuk egyik kedvenc időtöltésükről, a homokozásról, hiszen a legtöbb sóbarlangban a manókra is gondoltak és a padlóra szórt vastag sógranulátum réteggel és játékokkal jól felszerelve várjak a kis náthásokat.

A sóbarlangban tehát a picik nem csak gyógyulnak, ahogy magukba szívják a tiszta, száraz, gyógyító sós levegőt, hanem közben jól szórakoznak, mintha csak egy fedett játszótéren, játszóházban lennének. Legtöbbször még játszópajtás is akad, így még gyorsabban repül a sószobában eltöltendő idő.

A sóbarlangban nem csak Zoé szokta magát jól érezni, hanem én is, mert kiváló találkozó helyszín is babás barátnőimmel, így még a babák lelkesen főznek a sóhomokozóban, mi jót beszélgetünk a kényelmes nyugágyakban elnyúlva, közben persze kóstolgatjuk babáink szuper főztjét vagy pár pillanatig relaxálni próbálunk a kellemes zene és fények segítségével.

Tehát a sóbarlangban nem csak egészségesebbek leszünk, nem csak a náthánk csökken és az immunrendszerünk készül fel a télre, de a törpék is nagyon jól szórakoznak, a mi lelkünknek pedig igazi feltöltődés egy ilyen hangulatos, harmonikus helyen eltölteni egy-egy órát.

 

Szeptember 18-án, szombaton jó kis program lehet babáknak és szüleiknek is, a 12. alkalommal megrendezésre kerülő BabyMarkt Babaruha Börze és Gyerek Expo.
Én egyszer voltam még csak ezen a rendezvényen, amikor Zozóka még a pocakomban volt, azóta nem mentünk, mert kész gyerek kínzásnak képzeltem egy ekkora rendezvényen végig rángatni egy babát. Viszont ahogy most figyelmesebben átolvastam az idei BabyMarkt programját, lehet, hogy nem gyermek kínzás, hanem inkább gyerek kényeztetés lenne elvinni rá Zozót, hiszen nagyon jó kis programok lesznek és közben én olcsón beszerezhetném az kis manóm őszi téli ruhácskáit, esetleg pelenkát, vagy egyéb baba cuccokat vehetnék jó áron, szóval lehet el kéne menni...

 

Színpadi programok, amik érdekesek lehetnek babáinknak:

 

9 órakor, majd 12.40-kor:
Kerekítő és a Zenezug
Zene és játék 1 - 5 éveseknek
Játékvezetők:
Melicher Cili - Cili Zenebölcsije
Jakabné Kovács Judit - Kerekítő
Grasso Kormos Marcsi - Zenezug 

 

10 . 30 órakor:
Baba -Mama Tánc

Pocaklakó-Daloló várandós kismamáknak

 

11 órakor:
MEGLEPETÉS KONCERT

 

12 órakor majd 12 50-kor:

A Buboréktánc bemutatja a hívogató zene,

az örömteli mozgás és a felszabadító játék világát;
egy élményekkel teli foglalkozást, mely lendületet és vidámságot hoz.

 

14 órakor:

Kraktív játékos színpadi BOHÓCMŰSOR

 

15 órakor:

Pantomim parádé

Lesznek játszóházak és egyéb programok is:

- Micimackó Gyerekmegőrző
- 0-3 éves korig Játszóház - Mackóház Családi Napközi
- 3-7 éveseknek - Kreativ Angol Játszóház
- Kedvcsinálók Társulat várja a gyerekeket különleges lufi hajtogatásra és arcfestésre.
- Keksz Játszóház, kreatív kézműves foglalkozások, játszószőnyegek várják folyamatosan a piciket és nagyobbakat egyaránt. Pl.: textilből ujjbábkészítés; játék-, jelmez-, pálcika bábok készítése papírból, textilből, termésekből, levelekből; textilbogárkák varrása; képek készítése festéssel, ragasztással, színes papírok és újság kivágások segítségével.
- "Fetrengő" a legkisebbeknek, ahol színes készségfejlesztő játékokkal játszhatnak....
- Óriási kalandpark 2000 nm-en
- Ugrálóvárak és gokartozás

A börze teljes ideje alatt üzemel a babaetető, pelenkázó, szoptató helység

A szuloklapja.hu standjánál, szakemberek várják az érdeklődőket a következő témákban:

MUNKAÜGY, TB -GYÁS, GYED, GYES tanácsadás, munkaügyi tanácsadás

DIETETIKUS - tanácsadás, testzsír mérés a helyszínen

PSZICHOLÓGUS - tanácsadás, gyermekrajz elemzés

INTIM TORNA TRÉNER - tanácsadás babamama jóga, kismama jóga, intim torna témákban

LAKBERENDEZŐ - tanácsadás babaszoba, gyermekszoba kialakításához

H1N1 SZAKÉRTŐ - Az ÁNTSZ epidemiológusa tart ingyenes tanácsadást

GYERMEKORVOS - tanácsadás

ASZTROLÓGUS - tanácsadás, elemzés

Előzetes regisztráció szükséges!!!
regisztrálni emailen: marketing@szuloklapja.hu

Belépőjegy helyszínen: 980.-  Ft (gyerekeknek ingyenes) 

E hét vasárnap, nem csak Budapesten, hanem Győrben is évnyitót tart egy gyermek színház, mégpedig a győri Vaskakas Bábszínház.

 

E hét utolsó napján, szeptember 5-én, vasárnap, évnyitót tart a gyerekek budapesti színháza, a Kolibri színház.
Az egész napos rendezvényen az ország minden tájáról érkeznek társulatok, hogy reggeltől estig szórakoztassanak piciket, kicsiket és nagyokat.

A rendezvény, a VI. kerületben,a Jókai téri játszótéren és a Kolibri Színházban (VI., Jókai tér 10.) kerül megrendezésre és mindenki részére DÍJTALAN!

Azoknak a babáknak, akik még nem jártak színházban, kiváló lehetőség, hogy megejtsék első találkozásukat a színház világával! Most ingyen belekukkanthatnak több nekik szóló darabba és ha elvarázsolja őket ez a csoda világ, a hideg őszi és téli hónapokban szuper mókában lesz részük, ha szüleik színházba viszik Őket.

Zoét másfél évesen vittük először meseszínházba és számomra nagyon meglepő volt, hogy izgága örökmozgó létére, milyen mozdulatlanul nézte a műsort, eleinte ledöbbent, csodálkozó arccal, majd az első döbbenet után, nagyokat nevetett a többi gyerekkel együtt és nagyon élvezte az előadást.
Korhatár tehát nincs, már az egészen picúrokat is érdemes megismertetni a színházzal, hiszen ha a történetet még nem is egészen értik, az ottani látvány, a hangok a legtöbb babát biztosan lenyűgözik.

 

9.30
Hubay Jenő Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara,vezényel: Kőrösy Róbert - szabadtéri produkció

10.15
Badacsonyi Angéla: Bollár Kótyag és Mámori Nellike nagy találkozása (Tintaló Társulás - Kecskemét) - szabadtéri produkció
 

11.00
Róbert Gida és barátai (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház - Budapest) - szabadtéri produkció

12.10
Lúdas Matyi (Kereplő Színház - Gyömrő) - szabadtéri produkció

13.00
Figura Ex Machina (Sarkadi Bence) - színházi előcsarnok

13.30
Kézműves foglalkozás - színházi előcsarnok

14.00
Grimm-Siklósi: A halász meg a felesége (Figurina Animációs Kisszínpad - Tinnye) - szabadtéri produkció

14.50
Szász Ilona: Malom-mese (Ciróka Bábszínház - Kecskemét) - szabadtéri produkció

15.50
Kemény Henrik -Vitéz László és a többiek - szabadtéri produkció

16.30
Néder Norbert: Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj, avagy, hol terem az igazság (Ládafia Bábszínház - Biatorbágy) - szabadtéri produkció

17.30
Fabók Mariann: A hallhatatlanság országa (ESZME - Csató Kata) - szabadtéri produkció

18.20
Michel Indali-díj átadás - szabadtéri produkció

18.45
Szakmai beszélgetés (A beszélgetést Szűcs Katalin Ágnes kritikus vezeti) - színházi előcsarnok

www.kolibriszinhaz.hu

Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse

Balatoni nyaralásunk utolsó napján, a balatonlellei strandon jó kis élményben volt részünk. Aznap ugyanis, a lellei Napfény Strandot látogatta meg a Minimax Varázslatos Iskolabusza. A jópofa busz egy roadshow keretében járja az ország tavainak strandjait és aquaparkjait. A program elsősorban nem babáknak, hanem nagyobbacska gyerkőcöknek szól, hiszen a minket körül vevő világot, a környezetünket mutatja be. Különböző játékos feladatokon keresztül ismerkedhetnek a gyerekek az emberi test, az állat- és növényvilág, a természettudományok titkaival és elsajátíthatják a környezetvédelemmel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat is. A nagyobbak sokat tanulhattak, de az ott lévő babák is remekül érezték magukat a színes forgatagban.

A különböző állomásokon pecséteket gyűjthetnek a picik egy gyűjtőlapra. A pecsétért különböző feladatokat kell végrehajtani. Az animátorok minden apróságnak a korához megfelelő feladatot adnak, így például Zoénak a következő feladatokat kellett megcsinálnia, hogy mind a négy pecsétet megszerezze és részt vehessen a nyeremény sorsoláson:
- A természet tudományos állomáson egy fecskendőt kellett benyomnia, minek hatására megmozdult a szerkentyű
- Az állat és növény világ állomáson tojásokat kellett nézegetnie, pontosabban a folyamatot, hogy hogyan lesz a tojásból kiscsibe
- Az emberi test állomáson puzzlet kellett rakosgatnia, egy kisfiút kellett kiraknia
- A környezet védelmi állomáson pedig egy mosolyért megkapta a pecsétet:)
Láthatjátok tehát, hogy igen kemény volt a pálya:)
Nagyon élvezte, ahogy gyűlnek a pecsétjei, izgatottan furakodott az animátorok közelébe, hogy bezsebelje a következő pecsétet.
Miután mindet megszerezte, megérdemelten vetette magát a játszóház tengernyi játéka közé. A nyári melegben így könnyű volt árnyékban tartani a manókat, az ingyenes játszóházban ugyanis minden volt ami egy baba bulihoz kelhet. Zoét a játékkonyha és a szerelő asztal nyűgözte le.
A játszóház után minden járművet kipróbált, nagyon jópofa járgányok voltak, például egy olyan kis kocsi is, aminek saját csúszda szerű pályája volt, azon számtalanszor  le gurult Zozó.
Az előző napokban több alkalommal csábította Zoét ugrálásra 600 Ft/ 5 perces díjjal a borfesztiválon és a strandokon elhelyezett légvárak. Na itt a Minimax jóvoltából végre kipróbálhatta a mini légvárat Zozóka, ugyanis itt az is ingyen volt. Jót ugribugrizott Zoé, majd kimerülten pihegtek a légvár falának dőlve a többi manóval.
Zozónál nagy sikere volt még a hatalmas plüss cicának, aki a sorsolást is vezette. A sorsoláson egyébként rengetegen nyertek, sok manó örülhetett, hogy ő a szerencsés nyertes.
A roadshow július közepén induld, de még szeptember közepéig úton lesz a Varázslatos Iskolabusz, így még van esély elcsípni itt-ott. Akinek nincs messze a lakhelyétől, megéri elvinni a babókat, mert nagyon jó kis élmény!

Idén még ezeken a helyeken fordul meg Minimax busz:

2010. 08. 27. Park Center Dunaújváros, Aranyvölgyi út

2010. 08. 28. Park Center  Siófoki-Kiliti, Vak Bottyán u. 31.

2010. 08. 29. Park Center Szekszárd, Tartsay Vilmos u. 42.

2010. 09. 03-án Cora Törökbálint (14:00-19:00)

2010. 09. 04. Park Center Debrecen, Kishatár u. 9.

2010. 09. 05. Park Center Miskolc, Pesti út 19.

2010. 09. 10. Park Center Mosonmagyaróvár, Szekeres Richárd u. 19.

2010. 09. 11. Park Center Nagykanizsa, Récsei u. 26-28.

2010. 09. 12. Park Center Zalaegerszeg, Átkötő u. 2.

HősNőkblogok

Ez a címe az aktuális mesekönyvünknek. Aktuális, hiszen a Balatonhoz készülünk és voltunk is már ott, így Zozó tudja miről mesélek neki: a Balléról, ahogy Ő hívja a Balatont.
Nagyon édes ez a kis könyv, Bartos Erika ezúttal nem a Bogyó és Babócából és az Anna, Peti, Gergős sorozatból már ismert rajzokkal, hanem gyurma figurákkal illusztrálta könyvét.

A történet főszereplője, Kurutty a béka, akit szigligeti otthonából fúj el a szél és kalandos utazása során körbe járja a Balatont, majd végül sikeresen haza talál Szigligetre.
Kurutty megfordul Badacsonyban, Keszthelyen, Tihanyban, Balatonfüreden, ahol sétál a sétányon, ahol Zozó motorozni és hattyút etetni szeret, később többek között Siófokra is elutazik. Kurutty nem hagyja ki Balatonlellét sem, ahol mi mást csinálna a homokos vízparton, mint nagyot homokozna, mint ahogy hamarosan Zoé is fog:)
A könyvet CD-vel együtt lehet megvásárolni, a CD címe szintén Balaton és nem más, mint az Alma zenekar adja rajta elő, a Bartos Erika által írt, Balatonról szóló verseket.

Nekünk házi gyártású változata van meg a Balaton című mesekönyvnek, ugyanis e-mailben megkaptuk egy barátnőmtől és kinyomtattuk az oldalakat, majd szépen összetűztük. Zoénak úgy látom így is megfelel:)
Aki szeretné, annak szívesen elküldöm e-mailben a könyvet, csak kommentben küldd el a mail címed!

A CD-n lévő daloknak egyébként semmi köze nincs a mese történetéhez, a videó klipben viszont feltűnik Kurutty béka:

Az elmúlt napokban Balatonalmádiban vendégeskedtünk Zozóval. Barátnőmmel, akinek szintén másfél éves kislánya van, már indulás előtt elhatároztuk, hogy az Almáditól 15 percre levő Veszprémi Állatkertet feltétlenül meglátogatjuk csöpikéinkkel. Az állatkert honlapját nézegetve, örömmel fedeztük fel, hogy idén egy különleges játszóházzal is bővítette szolgáltatását a park. Néhány kattintással később viszont csalódottan állapítottuk meg, hogy a játszóházat nem fogják tudni kipróbálni a manóink, ugyanis ez egy olyan különleges játszóház, ahol trópusi állatok is laknak, az állatoknak pedig meleg kell, így a játszóházat nyáron nem hűthetik, az pedig kánikula idején elviselhetetlenül felmelegszik. Sebaj, gondoltam, az állatok önmagukban is nagy élményt jelentenek majd Zozónak és barátnőjének.
Az időjárás azonban változtatott a programunkon. Az állatkertbe érve, az első ketrecig sem értünk el, amikor elkezdett cseperegni az eső.
A bejáratnál rögtön kiszúrtuk a Kölyök-dzsungelt, így gondoltuk behúzódunk még eláll az eső. Az eső azonban nem állt el, csak egyre jobban esett. De ez nem volt baj, mert a játszóházban kiváló volt a hőmérséklet és Zoé nagyon jól érezte magát.
A bejáratnál tengerimalacok fogadtak minket. Nagyon szépen kialakított kis otthonuk van és jó sokan laknak benne együtt, a babák hosszasan figyelték a nyüzsgő malac hadat.
A játszóházban a játszóteret végig terráriumok veszik körül, így a gyermekek itt az állatok társaságában játszhatnak. Az igazi állatok persze az üvegek mögül figyelik csak a mókázó gyerekeket, de a fából készült óriási teknősre, fókára, békára felülhetnek a picik, játszhatnak velük.

A Kölyökdzsungel, egy 300 négyzetméter alapterületű játszóház és terrárium, mely az állatokhoz, az állatkerthez kötődik a játékelemeivel. A játékok közt van például állatszállító láda, melybe be lehet mászni, végig lehet menni a lajhár úton, lehet csúszdázni különféle hosszúságú és alakú csúszdákon, és a falon is mászkálhatnak a nagyobbak. A játszóházat szegélyező terráriumokban, kígyók, gekkók, kaméleonok, törpevidrák, aligátorteknősök és lajhárok is láthatók, így a gyerekek állatokkal ismerkedhetnek játék közben.

A babák a magasban lévő mászó alkalmatosságokat nem élvezhetik, de bőven találnak maguknak elfoglaltságot ők is itt. Hatalmas homokozó rész van kialakítva, ahol télen is hódolhatnak egyik kedvenc elfoglaltságuknak a picik. A csúszdák között is talál minden korosztály magának valót, Zoénak az alagutas csúszda tetszett, nagyon sokszor lecsúszott a csillogó fémcsőben. A köteleken is mászkált sokat Zozóka és nagyon élvezte a bujkálást a kis ház szerű építményben.

A tengeri malacokon kívül nagy sikerük volt nála a teknősöknek, akik szintén jó sokan laktak együtt egy hatalmas terráriumban.

Miután csendesedett az eső, elindultunk, hogy megnézzük a szabadban lakó állatokat is, de pár perc múlva újra esni kezdett, így ismét a Kölyök-dzsungelben találtuk magunkat Zozó legnagyobb örömére.
A játszóház egyébként ingyenesen használható az állatkert látogatóinak és az év minden napján várja a gyerekeket.
Az állatkertben van háziállat simogató is és 400 Ft-ért a pónilovaglást is kipróbálhatják a manók.

Akinek nincs messze Veszprém, vagy a Balatonnál nyaral gyerkőcével és rossz időt fog ki, annak mindenképpen érdemes ellátogatni ebbe a különleges kis játszóházba, na és persze az állatkertbe is, a gyerekek biztos nem fogják bánni!

 

Jegyárak:

 

Egyéni:

Gyermek (3-18 éves korig) - 990 Ft

Diák (18 éves kor felett) - 1300 Ft

Felnőtt - 1490 Ft

Nyugdíjas - 990 Ft

 

Csoportos:
Gyermek (3-18 éves korig) - 850 Ft

Diák (18 éves kor felett) - 940 Ft

Felnőtt - 1350 Ft

Nyugdíjas- 850 Ft

 

Ezen kívül különböző kedvezményes jegyek, bérletek is válthatók az állatkertbe.

Az állatkert honlapján minden infot megtalálsz:www.veszpzoo.hu

 

Dúl nálunk a csiga láz! Akarom mondani, Ityi láz, így hívja Zoé a csigákat.
Eddig észre sem vettem, hogy mennyi csiga-biga vesz körül bennünket nap, mint nap. Mióta azonban Zoé felhívja a figyelmemet valamennyi ityire, hát ledöbbentem, hogy mennyi csiga van körülöttünk.

 

HősNőkblogok
Zozó egy éves és pár hónapos volt, amikor elvittük a Budapesti Állatkertbe. Gondoltuk majd leesik az álla, mikor meglátja a mese könyvekből ismert állatokat, azonban a játszóházon és néhány madáron kívül nem sok minden keltette fel a kis manónk érdeklődését. Kemény harcok árán sikerült a gorilláknál az első sorba küzdeni magunkat, erre Zoé hátra tekeredett nyakkal nézte a kisiskolás gyerekeket, akik a gorillákat csúfolták, hiába kiabáltunk, hogy jééééééé, nézd gorilla, ott a gorilla, hú de nagy, a gyerekek érdekesebbnek bizonyultak. Ezek után úgy gondoltuk egy darabig felesleges állatkertbe vinnünk...
Ezen a hétvégén viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis célba vettünk megint egy állatkertet, de ezúttal egy sokkal kisebb, sokkal családiasabb vidéki állatkertet, az abonyi Állat- és Szabadidő parkot látogattuk meg.
A parkba lépve egy nyuszi fogadott minket. Azt hittük kiszabadult a ketrecéből, de miután egy újabb nyuszi majd egy kis kakas is elsétált mellettünk, nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a kis állatok nem szökevények, hanem ebben az állatkertben ilyen nagy a szabadság, ők bizony jöhetnek mehetnek szabadon.
Zoé az első negyed órában be sem csukta a száját, majd leesett az álla az ámulattól, oda vissza rohangált, azt sem tudta merre induljon, a nyuszitól a szürke marha felé rohant, majd vissza a nyuszihoz, onnan nagy AAAAA kiáltások közepette a strucc felé vette az irányt.
A nagy fa kapu mögött tehát valódi mese világ, és nagy örömünkre végtelen árnyék fogadott bennünket! A hatalmas hőség ellenére Zozó sapka nélkül futkározhatott és nem kellett félnünk, hogy leég, hiszen az egész park árnyékban van a rengeteg hatalmas fának köszönhetően.
Az állatok itt híresen kezesek és barátságosak, így nyugodtan nézhettem, ahogy Zoé eteti a póni lovakat, a kecskéket, barikákat és a zebrát a zoo csemegével.
A legtöbb időt a tengeri malacoknál és a nyulaknál töltöttünk, hozzájuk Zoé marok szám dobálta a csemegét. Ennél több időt már csak az erdei büfé előtti kútnál kellett töltenünk, mert Zoé számára a legnagyobb öröm mostanában ha kutat talál valahol. Képes lenne órákig is pancsolni, locsolni.
Szerencsére ez a kút, a nem rég született kis oroszlán, Shone lakhelye előtt volt, így onnan figyelhettük mikor hozzák ki játszani a kis kölyköt. Ebben az állatkertben ugyanis minden kölyök oroszlánt és tigrist ki szoktak hozni és a látogatók megsimogathatják, fotózhatják, amikor elég kicsik még meg is fogatják a kölyköket egy közös kép erejéig. Az állatkert vezetője, aki egyben Shone egyik nevelője is, nagyon kedvesen és türelmesen mesélt büszkeségükről a látogatóknak, igazán családias hangulatú ez az állatkert.
Az erdei büfében nagyon baráti áron kaphatóak a finomságok, így leültünk ott picit pihenés kép egy fagyira. Az, hogy ültünk, túlzás. A büfénél ugyanis cicák és egy kutyus sétálgat és Zoé megállás nélkül követte azokat. A kutyus volt az egyetlen mogorva lakója az állatkertnek, az ugyanis rámorgott Zozóra, a cica viszont türelmesen tűrte Zoé kitartó nyúzását.
Büfézés után a játszótérre mentünk, ahol régiségre bukkantunk. Ezer éve nem láttam mókuskereket, mi legalábbis így hívtuk azt a nagy hordót, aminek a tetejére kellett állni és lábbal hajtani még ki nem pörög alólunk. Gyerek korunkban minden játszótéren volt, de azóta sem láttam ilyet:)
Kifelé sétálva még megnéztük a majmokat, a kacsákat és vissza kellett térnünk a tengerimalacokhoz is, ahonnan alig tudtuk elrángatni Zozót.

A park abszolút baba és gyerek barát, hiszen

 

• - egy ilyen csöppség is, mint Zoé a saját lábán körbe tudja járni többször is

• - a rengeteg fa sűrű lombkoronája, összefüggő árnyékot von az állatkert fölé

• - sok a simogatható, etethető állat

• - fa játékokból készült játszótér, légvár várja a gyerekeket

• - nincs nagy tömeg

   

Az állatkertnek egyéb szolgáltatásai is vannak: díjmentesen lehet például igénybe venni a park nyársaló és főző helyeit, lehet lovagolni, séta kocsikázni, a nagy tisztáson focizni, koncertek, rendezvények kerülnek megrendezésre, télen pedig lovas szánkóval várják a látogatókat.

 

HősNőkblogok
A minap kezembe került egy régi Éva magazin, melyet össze-vissza lapozgatva szemet szúrt két szó egy cikk címében, a két szó a jó és a játék volt. A cikkben volt egy mondat, ami nagyon megragadott:

"A szülő a gondoskodásban, a gyermek a közös játékban méri a szeretetet.”

Ez a mondat Páli Judit, klinikai gyermek-, neuro- és pedagógiai szakpszichológus gondolata.

Mi, anyukák mind tudjuk, hogy mennyire fontos gyermekünknek az együtt játszás, mind tudjuk, hogy gyermekünket azzal tennénk a legboldogabbá, ha reggeltől estig mást sem csinálnánk, csak vele játszanánk, bolondoznánk, egész nap önfeledten fogócskáznánk, rajzolnánk, kirakóznánk, csiklandoznánk, meséket mondanánk vagy a hátunkra csimpaszkodva rohangálnánk vele.
Sajnos azonban ennek több akadálya is van.
A mai világban, nekünk anyukáknak a babánkkal, gyermekünkkel való játékon kívül ezer egyéb kötelességünk, tenni valónk akad. Amikor pedig végzünk a munkával, feladatainkkal, sokszor már jártányi erőnk sem marad gyermekünkre. Ekkor pedig jön a bűntudat, hogy már megint nem úgy és nem annyit játszottunk a kicsikénkkel, mint amennyit szerettünk volna. Tehát sem mi, sem a gyermekünk nem járt jól. Közös érdekünk tehát, hogy úgy alakítsuk a mindennapjainkat, hogy mindig jusson legalább egy kis idő arra, hogy semmi mással ne foglalkozzunk csak a manókánkkal, hogy ne csak telefonálás közben lökjük a hintát, hogy ne fakanállal a kezünkben meséljünk neki, vagy felmosó ronggyal a kezünkben fogócskázzunk. Persze akkor is lehet, de ne csak akkor!
Hiszen nem biztos, hogy a műtő steril lakás, vagy a minden nap három fogásos ebéd a legtöbb, amit babánknak adhatunk. Sőt biztos, hogy nem. A közös mókával biztos, hogy többet adunk.
A közös játékkal ráadásul nem csak gyermekünknek teszünk jót. Biztos Te is észre vetted már, milyen boldog és felszabadult vagy amikor igazán elmélyülten játszol csöppségeddel, milyen csodálatos érzés együtt nevetni, együtt lelkesedni vele és újra gyereknek lenni picit. És ha te vidám vagy, akkor a babád is az lesz.

Összegyűjtöttem néhány fontos érvet, hogy miért is olyan fontos, hogy minél többször együtt játszunk, mókázzunk gyermekünkkel:

- már a csecsemőknek is a szülővel való közös játék, a négyszemközti beszélgetések okozzák a legnagyobb örömet
- a közös játéknak kiemelkedő szocializáló hatása van, közre játszik a gyermek későbbi barátságainak, tartalmas kapcsolatainak kialakításában, azok fenntartásában
- fontos szerepet játszik, a szülő-gyermek közötti kötődés erősödésében
- meg kell tanítanunk játszani csemeténket, 3 éves koráig csak utánzás útján tanul
- játék során jobban megismerjük egymást, ember jellembeli tulajdonságai soha sem nyilatkoznak meg olyan nyíltan, olyan őszintén, mint a játék során
- az egyszemélyes játék egy idő után minden életkorú gyermeknek unalmassá válik
- a játék alkalmazkodásra is tanítja kicsinket
- a szülővel kettesben töltött intenzív pillanatok, mikor csak egymásra figyelünk megalapozzák gyermekünk későbbi önbecsülését

Mindegy, hogy gyermekünkkel mit játszunk, hogy kergetőzünk, társas játékozunk, gyurmázunk, éneklünk, ölbe véve mondókázunk, rajzolunk vagy együtt építünk valamit, a lényeg, hogy EGYÜTT játszunk, hogy minden nap legyen egy kis idő, amikor tényleg semmi mást nem csinálunk, csak babánkkal, gyermekünkkel foglalkozunk, mókázunk, amikor együtt nevetünk, birkózunk, dumcsizzunk, tehát jól érezzük magunkat együtt!

Végezetül még egy gondolat Dr. Páli Judittól

„Az együttes játék a kapcsolati szférát erősíti a gyermekben; szükségletet elégít ki, a folyamatosság élményét nyújtja, odaadásra, igazodásra nevel. A nehezen kezelhető gyerekeknél is az utolsó együtt játszásos időszakig megyünk vissza a terápiás foglalkozásokon, onnan építjük újra a kapcsolatot, mert ez mindennek az alapja”

HősNőkblogok
Augusztus közepén újra célba vesszük a Balatont, de ezúttal kimondottan baba szempontok alapján választottunk úti célt. Ha Balaton és bababarát, akkor mi más, mint Balatonlelle, ami kész babaparadicsommá nőtte ki magát az elmúlt években! Bár régen is az lehetett, legalábbis az emlékeimben úgy él, hiszen én is megfordultam ott párszor gyermekkoromban és nagyon kellemes emlékeim fűződnek, az akkor még Boglárlellének nevezett városkához.

Mire is van szüksége egy babának/kisgyereknek, ahhoz, hogy tuti jó nyaralása legyen? Anyára, Apára, a strandon sekély vízre, homokra, árnyékra, játszóterekre, játszó társakra, finom falatokra, kirándulási lehetőségekre, érdekes látni valókra. Nem árt ha van még baba kéznél egy-két homokozó lapát, kis vödör és locsoló kanna is, hogy teljes legyen a boldogság:)

 

És, hogy miért is Balatonlelle szerintem a legjobb célpont babával?

Mert a fent leírtak ott, mind meg vannak. A déli part már eleve nyerő választás a sekély, könnyen felmelegedő vizével, de Balatonlelle ezt még megspékeli egy több száz méter hosszú homokos partszakasszal, ahol a babákkal gondtalanul és balesetmentesen strandolhatunk, hiszen nem kell attól félnünk, hogy a stégről a Balatonba pottyannak vagy a partról a sziklák közé esnek, a segítségünk nélkül is ki-be járkálhatnak a vízből szabadon, ami nagy-nagy öröm nekik. Előző, Balaton babával és Balatoni nyaralás című bejegyzéseimben már írtam, hogy mekkora élmény az iszapban, a vizes homokban játszani, pancsolni a kicsiknek és szaladgálni a sekély vízben.
Hát Balatonlellén ha minden igaz, erre bőven van helye az ott nyaraló törpéknek, nem úgy, mint legutóbb Siófokon, ahol lökdösték egymást a dagály miatt pár méter hosszúra töpörödött homokos partszakaszon a manók.
Idén kalandpark is épült a lellei szabadstrandra, de ehhez Zozó még pici, csak három éves kortól használható.
Nekünk a Lellével egybe épült Bogláron sikerült szállást találnunk, ahol szintén homokos részben a Platán strand partja, a hosszú platán sor pedig több száz autót tart hűvösen, még a családok strandolnak, így haza felé indulva nem kell a babákat forró katlanba ültetni.

 

Boglár hatalmas hajó-, és vitorlás kikötője szintén nagy öröm lesz Zoénak, hiszen a júniusi hajókirándulás is nagy élmény volt neki, és a dunai hajókat is imádja nézni. Mindenképp szeretnénk legalább egyszer hajókirándulni egyet, a közeli Révfülöpre, de az is lehet, hogy távolabbi célpontot választunk végül.

Ha az idővel nem lenne szerencsénk, majd kirándulunk a környéken. Például felsétálunk a fenyőfák között a Várdombra, a Xantus Jánosról elnevezett gömbkilátóig vagy elmegyünk a Balatonlellén egész évben üzemelő cirkuszba és vidámparkba, úgy sem volt még Zozó egyikben sem!
Talán az Afrika Múzeumban is találna érdekes látni valót a kis manóm, bár nem szívesen mennék még vele múzeumba. Rossz idő esetén azonban tennék egy kísérletet, talán a Közép-Afrika teljes élővilágát bemutató fotók és illusztrációk még neki is érdekesek lehetnek, hiszen imádja utánozni az állatok hangját, ott legalább bővítenénk a repertoárját:)
Balatonederics sincs vészesen messze Boglártól, ahol szintén van Afrika múzeum, ott viszont még állatkert is tartozik hozzá, ahol a gyerkőcöknek lehetőségük van pónin lovagolni, tevegelni, sőt mini dzsungel, játszótér és ugrálóvár is várja őket.
A balatonlellei Napfény strand élményfürdője hűvös időben is látogatható, ugyanis medencéi fűthetők, ráadásul, szaunázni, gőzfürdőzni is lehet, esetleg egy masszázsra is benevezhetünk:) Hmmm...
Érdekes úti cél lehet még a Balatonlelléhez közeli Rádpuszta. Ez egy hatalmas komplexum, ahol a tradicionális magyar ételek, borok, a nemes tenyésztett lovak, az őshonos állatok és az élő cigányzene, mind a régmúlt idők békés hangulatát idézik, a reklám szövegük szerint az elmúlt években ez a hely a gyermekek Mekkája lett.
Ha máshoz nincs kedvünk, legfeljebb sétálgatunk majd Balatonlelle központjában, a Szent István téren és megcsodáljuk a portré rajzolókat, a szökőkutakat és meghallgatunk egy-egy koncertet a téren.

Ha jó időnk lesz ha nem, néhány programon mindenképp szeretnénk részt venni.
Balatonlellén minden szerdán gyermekszínházi előadással, meseszínházzal kedveskednek a kicsiknek, hát ezt nagyon szeretném megmutatni Zozónak.
Augusztus 18-22. között kerül megrendezésre a LELLE PARTY 2010 - Nosztalgia Fesztivál, mely Nosztalgiakoncerteket és családi programokat ígér.
Augusztus 20-22. között a Szent István napok keretében Ünnepi műsor, vitorlások látványos felvonulása és zenés tűzijáték várható.
Augusztus 20-án pedig Zozó a Balaton partján a vitorláskikötőben nézheti meg élete első Szent István napi tűzijátékát ha el nem alszi addig! 

Az elmúlt napokban kevesebb időt tudtunk a szabadban tölteni, az eső miatt a négy fal közé ragadva sokat hallgattunk zenét és jókat táncoltunk. Az egyik kedvenc mulatós dalunk a Mickey egér játszótere című mese végén fölcsendülő dal, a Mickey tánc, melyet csak angolul találtam meg a neten:

Zoé nem nagy tévés, kicsi is még hozzá, de ezek a kedves és színes figurák fel-fel keltik a figyelmét. Ha meglátja Pluto kutyust,már mutatja is, hogy vau-vau, amikor pedig rákezdenek a táncra Mickey egér és barátai, Zoé is egyből mozgásba lendül és boldogan ugrabugrál erre a jó kis dalra! A végén pedig, mikor integet Mickey, Ő is kedvesen integet neki és mondja, hogy pá-pá!
Mutasd meg Te is a babádnak ezt a vidám klipet, hátha Ő is jót szórakozik rajta, de vigyázz veszélyes, Zozónak egymás után legalább 10-szer le kellett játszanom!

Tegnap olvastam egy mondatot az utánzásról, a modellkövetésről Tündértanárnéni blogjában, amelynek annyira megörültem, hogy még meg is könnyeztem a meghatottságtól. Azt írja ugyanis, hogy gyermekeink utánzásának az alapja, a szeretet kapcsolat és a gyermek azt kezdi utánozni, aki fontos neki, aki a legkedvesebb a számára. Lepörgettem gyorsan magamban, hogy Zoé kiket és miben szokott utánozni és így, hogy végig gondoltam tudatosult bennem, hogy szinte egész nap mást sem csinál, mint utánoz valamelyikőnket és megkönnyebbülve konstatáltam, hogy nem nagyon tudok olyan dolgot tenni, amiben nem majmolna le azonnal és ez eszméletlen boldoggá tesz, mert Tündértanárnéni szerint, ez annak a bizonyítéka, hogy nagyon szeret és bár ezt eddig is sejtettem, de azért annyira jó ezt így tudományosan alátámasztva is tudni:)
Most másfél évesen Zoé már rengeteg mindenben lemásol minket, az egyik kedvenc mókája az utánzás. Elkezdte pár hónapja a szerepjátékokat, elolvadok tőle amikor a nyolcvan centijével felnőttes dolgokat csinál, mikor viszont látom magamat, a mozdulataimat, szokásaimat, reakciómat, visszahallom szavaimat, annyira jó érzés, hogy méltónak tart arra, hogy utánozzon engem.
A babáival való játékban fedeztem fel először Zozón, hogy szerepjátékot játszik. Az egy éves korában kapott babával, pár hónappal később kezdett játszani és egyszer azt vettem észre, hogy a baba arca tiszta Túrórudi, Zozóka ugyanis megkínálta kis kedvencét. Sokszor gyengéden szeretgeti a babáit (úgy, mint én őt), néha fejjel lefelé tartva szorítotja magához őket (nem úgy, mint én őt) és közben búg nekik, majd pici puszikkal halmozta el arcukat. Azóta minden plüss állatot, műanyag állatot szeretget ölelget, az óriás mackótól a Kinder figuráig, bármit összepuszilgat ha rátör a szeretet roham, volt már, hogy a szekrényt, a távirányítót is puszikkal halmozta el:)
A mai gyerekeknél a mobiltelefonnal való telefonálás leutánzása az elsők között van. Zoé is korán elkezdte a mobilozást, eleinte a tarkójához szorítgatta, de szép lassan kitapasztalta, hogyan is kell fogni, hogy jól tudja hallgatni mit mesélnek neki a rokonok:) Mára nagy profi lett, már van, hogy úgy beszél a mamájával, hogy csak a vállával tartja a telefont, közben meg pakolászik vagy fel alá sétál és hangosan válaszolgat beszélgető partnerének, majd mikor megunja elegánsan földhöz vágja a telefonom.

Mint igazi kislány, a főzős játékot is hamar elkezdte játszani, megszállott módon főz mindenben ami szerinte edény és kavar mindennel, amit fakanálnak titulál. Isteni kávékat főz nekünk a játék csészékbe, magának pedig az én bögrémbe és ott issza meg a kanapén, ahol én szoktam. Persze a körömlakkozásból sem maradhat ki a kismajmom és akad valaki aki még meg is engedi neki, hogy apró körmeit rózsaszínre mázoltassa: persze ez ki más lenne, mint a Mimi.
Lány léttére autót is nagyon szeret vezetni. Minden pillanatot megragad, hogy a kormány közelébe férkőzhessen és, hogy meglegyen a boldogsága, a kapunál az ölembe ülhet és együtt vezetjük be a kocsit a garázsba, mint ahogy én is mindig bevezethettem apukám Wartburgját a garázsba:)
Imád(na) a számítógép előtt ülni. Néha meg is engedem neki és boldogan üti a billentyűket. Ha a gép mellett felejtem a bögrémet, akkor nagyokat kortyol az üres csészéből, majd nyomogatja tovább a billentyűzetet, ahogy anya szokta.
Komplex folyamatokban is leutánoz. Meg áll a tükör előtt, nézegeti magát, közben megfésülködik, kirúzsozza magát a neki adott üres ajakírrel, a nyakába aggatja a nyakláncaimat vállára csapja a kis táskáját, amibe fontos dolgokat pakol, felkapja a játékbabakocsit, és indul az ajtó felé, közben folyamatosan integet meg puszikat dob és mondja, hogy pá-pá, eljátssza, hogy elmegy otthonról. Mikor először ezt végig néztem, nem hittem a szememnek, majd elájultam, annyira édesen csinálta:)

Az evésben is mindig ugyanazt akarja enni, amit mi, és természetesen ő is egyedül, nem kell neki a segítség és ő is egyedül akar inni, a mi poharunkból nem ám csőrös pohárból. Ezek a legpraktikusabb utánzások, ezek segítségével egyre ügyesebb, önállóbb lesz anélkül, hogy tanítanom kéne.
Közös játék közben is mindig résen van és jegyzetel, annyira édes, mikor azt a megfigyelő, jegyzetelős képet vágja, mikor süt róla az értelem. Egyszer megmutatok neki valamit, már tépi is ki a kezemből, hogy majd ő egyedül csinálja és csinálja is először kevesebb majd egyre több sikerrel. A mesekönyvet is felolvassa nekem és a takarításban is mindig számíthatok rá, nagyon lelkesen, ügyesen és tudományosan takarít le mindent.

Az utánzás erejét sokszor ki is használjuk mi szülők. Milyen jól jön, hogy gyermekünk mindenben utánoz minket, mikor például gyógyszert kell beadni neki! Ilyenkor a példa mutató szülő, bele iszik a szirupba és hangos hűűűűűűű de finom kiáltásokban tör ki, legalábbis mi így szoktuk és a mi Zoénk már veszi is ki a kezemből az adagolót és mondja, hogy hmmmmmm és szépen elfogy a gyógyszer:) Sajnos ez a trükk egyre kevésbé jön be ahogy okosodik és hiába játszunk el egy csomó dologról, hogy mennyire tetszik nekünk, most már külön, saját véleménye kezd lenni egy csomó dologról, például a spenót felett hiába ájuldozok, hogy hmmmm milyen fincsi, Zoé már nem dől be nekem...
Ha már nő, az öltözködésben is elkezdett utánozni nagyon hamar. Mindenünket felpróbál, kipróbál ami a kezébe kerül, de a sláger az ékszerek, napszemüvegek és a cipők. Minden hozzánk érkező vendéget megfoszt ékszereitől és boldogan mutogatja magán, hogy mindenki dicsérje, mennyire csinos a baba. A cipőket is sorban próbálgatja fazonra, méretre való tekintet nélkül, de bámulatos ügyességgel csoszog apukája 44-es papucsában is:) Már egyen papucsunk is van, mióta megkapta a kis gumi klumpáját mindenhova abban jönne ha hagynám, még itthon sem akarja levenni.

Jaj és ahogy fürdik! Ott is nagyon jól jön, hogy imád utánozni, annyira ügyesen szappanozgatja magát és miután végez, kiosztja mindenkinek a fogkeféjét, fogkrémét, nincs kecmec, mosni kell mindenkinek! Utána pedig olyan arccal krémezgeti magát, mint egy igazi nő. Imád kenegetőset játszani. Kilopkodja a krémeket a neszesszeremből és úgy csinál, mintha kenegetné magát, ahogy tőlem vagy a mamájától szokta látni.
A játékipar is támogatja babáink utánzási kedvét, már szinte a felnőtt világ valamennyi kellékéke megtalálható a játékboltok polcain kicsinyített és színesített változatban. Ezek közül sok egész jópofa, szerintem ezek a játékok sikert aratnak a piciknél, csak győzzön az ember választani.

Belegondoltál már mekkora felelősség ez, hogy valaki mindenben téged másol, minden lépésed, cselekedeted kipróbálja, leutánozza, hiszen számára amit te teszel, az feltétlenül követendő minta. Húúú, mennyi minden eszembe jut hirtelen, amit nem kéne Zoé előtt csinálnom...Zoéapa például nagyon elszomorodott, mikor meglátta, hogy Zoé a pókokra és egyéb rovarokra a tőlem látott módon fintorog és hozzá akár csak én, közli, hogy vááááá. Észre sem vettem és Zoét megtanítottam utálni a bogarakat, rovarokat és ez nem jó, úgyhogy most próbálom menteni a helyzetet, mert nem szeretném, hogy később megijedjen egy hangyától:) Szerencsére még csak azért fújjol rájuk, mert én ezt csinálom, de amúgy meg simán megfogná őket, érdeklik is nagyon a bogarak, szóval erőt kell vennem magamon és nem fújjogni mostantól minden rovarra és bogárra.
Rossz belegondolni mennyi baleset lehetne egy csomó dologból, ami nekünk a napi rutin része, ám ha csemeténknek utánozni támad kedve abban, hatalmas baj is lehetne. Zoé például a múltkor kedvet kapott, hogy kirázzon néhány rongyot az ablakon. Mikor megláttam az ablakpárkányba csimpaszkodva, ahogy épp húzza fel magát...

Onnantól kezdve, hogy babánk elkezd utánozni bennünket, jobb ha minden tettünk, minden kimondott szavunk előtt meggondoljuk, hogy megtesszük-e, kimondjuk-e, a kis utánozó előtt, mert ők aztán nem válogatnak abban, hogy miben utánozzanak bennünket, akiket annyira szeretnek:) 

Zozó születésekor a tulajdonosai voltunk egy idős és beteges boxer lánynak, Lizikének. Mielőtt Zoé megszületett, Lizike volt a mindenünk, gyermekünkként bántunk vele, aki élt már együtt kutyával, az tudja mennyire lehet szeretni őket. Terhességem alatt már sokan riogattak, hogy milyen veszélynek teszem ki születendő babámat, sőt már a hasamban is milyen nagy veszélyben van a baba, mert a kutya milyen veszélyes baktériumokat hordoz, stb. Akármennyit kutakodtam utána, semmilyen tudományos írást nem találtam erre vonatkozóan, semmit, ami alátámasztotta volna riogatóim által mondottakat. A macskák valóban terjeszthetik a toxoplazmózis nevű fertőzést, de a tisztán, lakásban tartott macskáknál ennek a veszélye szinte a nullával egyenlő. Kutyák viszont semmilyen magzatra vagy csecsemőre veszélyes kórt nem terjesztenek, egyetlen dolog, mellyel veszélyeztethetik a piciket, ha férgesek, de nyilván egy baba mellett erre fokozottan ügyelnek az állat tartók, így ez a veszély is a nullához közeli eséllyel fenyeget.
Lizike tehát maradt és velünk várta Zoé érkezését. Sajnos nagyon beteg volt, így nem volt ideje megbarátkozni Zoéval, mert mikor Zozó 2 hónapos volt, Lizike az örök vadászmezőkre távozott.
Ezek után hallani sem akartam másik kutyáról, de nem úgy Zoéapa. Neki mindig volt kutyája, el sem tudta képzelni, hogy kutya nélkül éljen, így nagyon szeretett volna mielőbb egy másikat. A legfőbb ok, amiért mielőbb kutyát akart, az volt, hogy szerette volna, ha Zozó kutya és állat szerető ember lesz és ha kicsi korától van körülötte kutyus. Hát én nagyon nem értettem vele egyet. Én is kutya szerető ember voltam világ életemben, de attól a pillanattól, ahogy Zoé belépett az életembe a kutyát a lakásban a kosz forrásaként kezdtem látni. Tudom, ez most szörnyen hangzik és a nagy kutyások megköveznének szívük szerint, de tudom, hogy sok anya van így ezzel. A kutya szőre hullik, a mi kutyánknak a nyála is folyik, csipás típus is, lássuk be, nem egy újszülött mellé való, ha mégis, akkor anya napi ötször kell, hogy takarítson ahhoz, hogy kúszó-mászó babája szája ne legyen folyton tele szőrrel. Lizike kedvéért takarítottam volna éjjel nappal, de ha már úgy alakult, hogy ő nem lehet velünk, egy új kutya szőrét nem akartam napi többször porszívózni. Zoéapa viszont búskomor lett, hogy nem válik valóra az álma, hogy Zoéka totyogva sétáltatja kutyáját. Igazából ez az Ő gyermekkori álma volt és neki nem vettek kutyát, szerette volna ha Zoé megélheti az Ő álmát, így kénytelen voltam engedni. Igaz Zoéapa nagyon rafinált volt, mert egy hat hetes nyomott orrú kölyök kutya képét elém tette, hogy milyen kár, hogy nem lehet a mienk ez az édes kis kutyat...Beleszerettem Tami képébe és Tami most a kutyánk, Zoé kutyája. De persze kompromisszumot kötöttünk, kerti kutyánk lett. Így Zoénak van kutyája, nekem meg nem kell takarítanom, mindenki jól járt.
Mivel Tami a kertben lakik, lassabban alakult ki a kötődés köztünk és közte, mint egy lakásban tartott kutyussal, aki éjjel-nappal gazdáival van. De mióta itt a szép idő és sok időt töltünk a kertben, Tami egyre közelebb kerül hozzánk.
Zoé 8 hónapos volt, amikor megkapta Tamit. Eleinte persze nem hagytuk őket együtt játszani, főleg csak szemléltük Tamit, mert a kis Duracell kutya non-stop ugrál és bár semmi mással, az ugrálásával kárt tehetne Zoéban ha véletlenül fellökné. De már ekkor, amikor még csak néztük Tamit, ahogy apával játszik, már ekkor hatalmasakat nevetett rajta manóka és csillogó szemekkel nézte kutyáját.
Tami azóta felnőtt nővé érett, így valamelyest alább hagyott az ugrálással, kezd egész komoly kis bébiszitterré válni. Meglepően óvatos ha Zoéval játszik, ha babák körül járkál, egészen másként ér hozzájuk, másként viselkedik a babákkal, mint velünk.
Pedig amit Zoétól ki kell állni az nem semmi! Mikor eleinte Zozó úgy simogatott, hogy az inkább pofonnak tűnt, bambán tűrte és tűri ma is ha Zoénak kedve támad rádobni valamit. Ilyenkor Zoénak mindig elmagyarázzuk, hogy tisztelnie kell a kutyákat, és hogy nem szabad bántani őket és ezzel már meg is tettük az első lépést afelé, hogy Zoéból állatokat szerető és tisztelő, felelősségteljes állattartót, állatszerető embert neveljünk.
Már most szembetűnő a különbség közte és kutyával nem rendelkező kis barátai között, akik az anyukájuk háta mögé bújnak ha megjelenik egy kutya, mintha legalábbis egy szörnyet látnának, Zoé pedig már messziről kiabál ha meglát egy kutyát közelegni, hogy vau-vau és szalad feléjük!
A környéken is vannak kedvenc kutyái, akikhez séta közben mindig benézünk, akiknek köszönünk, esetleg kapnak Zoétól egy kis kekszet vagy ami éppen a kezében van:)
Szegény Tamit is állandóan eteti, evett az a kiskutya már minden földi jót Zoéka jóvoltából, de volt, amikor Zoé követ adott neki, hogy nézze meg, ez a kis hülye kutya pedig megette, gondolván, hogy gy újabb jó kis falat.
Mostanában kezdi érteni Zoé, hogy gondoskodni is kell Tamiról. Apukája elmagyarázta neki, hogy nagyon meleg van és Taminak sok folyadékot kell inni, ezért megkérte Zoét, hogy ne borítsa ki mindig a vizét, mert szomjas lesz szegény kutya. Zoénak több sem kellett, máris töltötte meg a kis vödrét és vitte Taminak, igyá-igyá! Nagyon megdicsértük, amiért ilyen ügyes és ezen úgy felbuzdult, hogy azóta Tami nem győz menekülni előle, mert óránként legalább tízszer megitatja lelkes és segítőkész arccal:)
Mit is kell még Taminak kiállnia? Ja igen, néha napszemüveget kell hordania, néha pólót a hátán, sokszor nagy és erős öleléseket, puszikat, szóval egész kellemes dolgokat is:) Tami jóságáért, amiért ilyen türelmes kisgazdájával, bőséges jutalomban részesül Zoékától. A sok finom falaton kívül, Zoé baba a játékait is megosztja Tamival, mindent megmutat neki, próbálná bevonni minden játékba szegény Tami meg csak áll bambán, mikor Zoé tolja neki a cica homokozó formát, hogy csináljon neki cziczát. Apukája nem nagyon engedi, de Zoé imádja lónak használni Tamit, hatalmasakat nevet, ahogy kezemet fogva ül a kutya hátán és ringatózik Tami lépései ritmusára.
Zoéapa álma is valóra vált, Zoé nagyon büszkén sétáltatja, kiskutyáját, aki több, mint négyszer akkora, mint Ő:) Mindig fogni akarja a póráz végét és el nem engedné, nagyon édesek együtt.
Igazi kutyásként a kutyafuttatóra is eljár apával. Rohangálnak körülötte a kutyák, van hogy tíz vagy több kutya is és Ő a legnagyobb természetességgel járkál közöttük és gyűjtögeti a köveket, botokat, ha pedig meglöki egy kutyus csak nevet rajta.
Nagyon büszke vagyok az én picurkámra, hogy lány létére ilyen vagány, hogy ilyen magabiztos a kutyák között, hogy így bízik a kutyákban és így szereti őket. Minden gyermek ilyen lenne, hisz ilyennek születnek, csak sok kicsi, aki azt hallja az édesanyjától, hogy fúj, ott a büdös dög, meg hogy vigyázz kicsim egy kutya és már kapják is fel, hát nem kell sok idő, hogy kutyáktól rettegő gyerekké váljanak.
Kutya és gyerek barátsága nem csak a film vásznon tuti siker, az életben is szuper páros a kutya és a baba. Nagyon nagy ajándék egy gyermeknek egy négylábú barát, az egyik legjobb móka, amit biztosíthatunk gyermekünknek, hiszen melyik picur ne vágyna egy nagy, puha szőrős macira, aki tud járni, játszani vele. A kutya tehát a babáknak egy interaktív plüss állat, aki nem mellesleg megtanítja őket a gondoskodásra, a tiszteletre.

 

Lelkesen járunk a manó muzsikára és tornára, mikor melyikre sikerül eljutnunk. Az ott tanult mondókákat Zoé rendszeresen mondatja velem itthon is, azt, hogy éppen melyiket kéri, vagy abból lehet tudni, hogy a kívánt mondóka ritmusában makog valamit, vagy pedig mutatja a mondókához tartozó kézjeleket, mozdulatokat.

Jelenleg a kedvenc mondókái a következők:

Itt, a baba móka, vidámság, a babák szórakozásának, programjainak blogjában, feltétlenül szólnom kell a legkisebbek kedvelt mókájáról, a babamasszázsról. Ez lehet baba és mama első közös mókája, az első aktív együttlét, mely minden egyéb közös programnál előbb elkezdhető, hiszen az újszülöttnek már születése pillanatától igénye van, sőt boldogságához elengedhetetlenül fontos az anyai érintés, simítás, ölelés. Masszázs közben beszélgethetünk, ismerkedhetünk, puszilgathatjuk babánkat, mesélhetünk neki arról, hogy mi történik most, hogy milyen napunk volt, vagy bármiről, énekelhetünk is, tehát igazán jó kis program lehet. Hallgathatunk közben kellemes zenét, esetleg gyertyát is gyújthatunk, ha szeretjük.
A nap folyamán ösztönből adott ezernyi puszin, ölelésen és simin túl, a babamasszázs segítségével, tudatosan irányított, évezredes indiai hagyományokon alapuló, úgymond tudományos simogatással, masszázzsal is megajándékozhatjuk apróságunkat.
Az első hetekben, hónapokban, mikor a baba még túl pici a tornához vagy úszáshoz, mikor még közösségbe nem merjük vinni, a babamasszázs már akkor is elkezdhető, hogy baba és az édesanya (vagy akár édesapa) között mielőbb mély kötődés alakulhasson ki, a csodálatos, szeretetteljes érintések, bőr és szemkontaktus, a babamasszázs segítségével. A baba masszírozásának tengernyi pozitív hatása közül ugyanis ez a legfontosabb, a szülő és gyermek közötti biztonságos kötődés kialakulása.
Még terhesen kaptam egy barátnőmtől egy babamasszázsról szóló leírást, de nem nagyon foglalkoztam vele, félretettem és csak Zoé születése után jöttem rá, hogy nem valami új divat őrület ez a babamasszázs, hanem valóban nagyon kellemes perceket okoz a babának és a masszázst végző szülőnek egyaránt. Ekkor átnéztem a kinyomtatott lapokat, de igazából a babás jógán tanult masszázst végeztük otthon is. Ez könnyen megjegyezhető és egyszerű mozdulatok, fogások, simítások sorozata, semmi bonyolult nincs benne, csak mentünk szép sorban végig az apró kis testrészeken, mindegyiken a jógán tanultak szerint:
Először is összedörzsöltük két tenyerünket és felmelegedett tenyerünkkel végig simítottuk babánk testét. Ezután a lábakkal elkezdtük a masszázst. Először végig simítottuk a comboktól a bokáig az egész lábat, majd szép sorban megmasszíroztuk a pici lábujjakat végül a bokákat. Ezután következett a pocak simítása lefelé, majd oldalra is. A pici mellkasát is átsimítottuk és újainkkal szívet rajzoltunk arra. A hónalj simítása után, a karok és a kézfej masszírozása következett. A karok masszázsát az újacskák átmorzsolásával fejeztük be.
A babánk arcocskája sem maradt simítás nélkül. A homlok, a szemöldök, majd a száj környékének simítása következett.
A kicsiny hátacskát először keresztbe, majd hosszába masszíroztuk, majd a gerinc mentén masszíroztuk át az izmokat, végezetül pedig babánk egész testét végig simítottuk keresztező mozdulatokkal.
Zoé télen született baba, tehát egész nap rugdalózóban volt otthon, alig vártam, hogy az esti fürdetés előtt kicsomagoljam a bársonyos kis testét és minden egyes porcikáját szemügyre véve masszírozhassam és ismerkedhessem az apró kis testével, végre simogathassam, puszilgathassam a kis hurkáit.
Az apukáknak is kiváló alkalom ez, hogy ők, akik az első időben sokszor haszontalannak érzik magukat, adhassanak valami értékeset a babájuknak, hogy közelebb kerülhessenek, megismerkedjenek kicsijükkel és mélyülhessen kapcsolatuk.
Rengeteg pozitív hatása van a babára és a szülőre is, ha babánkat rendszeresen masszírozzuk, ezek közül összegyűjtöttem néhányat:
- elősegíti a kötődés kialakulását, jótékonyan hat a szülő-gyermek kapcsolatra
- az érintés jótékonyan hat az idegrendszer fejlődésére
- javítja a vér oxigén ellátását, ezáltal erősíti az immunrendszert
- hasfájós babáknak gyógyír lehet, mert segíti az emésztést
- megnyugtatja, ellazítja a babát
- tápszeres babáknak szoptatás helyett, a masszázs pótolhatja az anyával való meghitt, intim perceket
- jótékonyan hat a mozgáskoordináció és az izomzat fejlődésére
- meghitt pillanatokat élhetünk át babánkkal, ahogy csak egymásra figyelünk, teljesen egymásra hangolódunk masszázs közben
- a masszázs hatására az édesanya szervezetében fokozódik az oxitocin kiválasztódás, mely serkenti a tejelválasztást és a jó közérzetet

Van aki egész sokáig masszírozza babáját, nálunk a meghitt masszázs időszaka csak Zoé első átfordulásáig tartott, utána inkább sergett-forgott, mint a masszázst élvezte:) De addig amég engedte, hogy masszírozzam, nagyon kellemes móka volt mindkettőnk számára.
A babamasszázs nagyon értékes időtöltés babánkkal, semmiképp ne hagyd ki ezt a csodálatos lehetőséget!

 

szokta mondani Zoénak a Mimi, mikor meglátja mit művel a lakásával mire megjön a piacról.
Előbb utóbb (általában előbb) minden lurkó életében eljön az a pillanat, amikor rádöbben, hogy milyen fantasztikus élmény pakolni, rakodni, kutatni, átnézni és rendezgetni, na nem a játékok, hanem a felnőttek cuccai között.
Eleinte még beérik a kis manók a lakás földön tartott kincseinek és az alsó fiókok rejtelmeinek felkutatásával, tanulmányozásával, de miután felállnak és elérnek egy-egy szekrény fogantyút, lerántható tároló dobozt vagy bármi mozdíthatót, már semmi sem állíthatja meg őket a szekrények és fiókok kirámolásától, a nagy felfedező utak megkezdésétől. Innentől kezdve csak egy dolog érdekli őket, hogy megtudják mi mindent rejtegetnek a felnőttek fent, az ő fejecskéjük felett...A nap egy részét nyújtózkodva töltik az aktuális célpont elérése és megkaparintása érdekében, majd rengeteg időt töltenek a célpont tanulmányozásával, kóstolgatásával, rágcsálásával.
Zoé ezeket a nagy pakolásokat imádta valamibe beleülve végezni, általában a megszerzendő célpont tárolására szolgáló dobozba, kosárba, vagy ezen a képen például nagynénje bőröndjébe bújva ellenőrizte, hogy nénikéje mindent becsomagolt-e az útra:

 

A pakoló mánia a mai napig is tart nála és gondolom tart is még egy darabig, így ajánlatos hosszú távon berendezkedni a pakoló bajnokokkal való együttélésre.
A konfliktusok elkerülése érdekében – melyek abból erednének, hogy a szülő nem enged kipakolni bizonyos fiókokat, szekrényeket, stb. - célszerű a baba kezek által elérhető objektumokat bababarát tárgyakkal megtölteni, olyan tárgyakkal, amik nem tehetnek kárt kicsinyünkben és persze a kicsinyünk sem abban, illetve ha mégis, az sem katasztrófa. Lehet választani a gyerekzáras megoldást is, hogy teleaggatjuk a fiókokat, szekrény ajtókat babazárakkal, de úgy egy csomó élménytől megfosztjuk a törpéket, magunkat meg egy csomó szabadidőtől, hiszen még a pici önfeledten rámol, addig mi tehetjük a dolgunkat a közelében. Én a nappaliban és a konyhában is kialakítottam egy-egy szekrényt, fiókot, amikben szabadon garázdálkodhat Zoé és számára érdekes, veszélytelen dolgok lapulnak benne. A nappaliban igazából egy fiókot kellett átrendeznem, a többiben semmi veszélyes dolog nem volt, szóval ott végül is pakolhat ahol csak akar.
Eleinte nagyon idegesítő volt, hogy állandóan pakolnom kell utána, mindig mindenhol kupi van és hiába rakok rendet, mire végzek a szoba egyik sarkában már kezdhettem is előröl a másikban, de aztán szép lassan beletörődtem és inkább arra koncentráltam, hogy Ő egy gyerek, egy baba, aki ettől boldog, aki fontos felfedezéseket tesz, tapasztalatokat gyűjt, micsoda dolog, hogy én meg csak a renddel vagyok elfoglalva! Csúnya, csúnya anya! Szóval úgy döntöttem, hagyom őt kibontakozni, én pedig akkor pakolok, mikor ő épp nem kupi gyártással foglalkozik, így sokkal nagyobb sikerélményem van a rendrakásban, manó pedig annál boldogabb, minél nagyobb káosz közepén pakolászhat.
Aztán az idő múlásával egyre ritkábban rámolt ki minden fiókot, újabb célpontjai lettek és a már megunt szekrények volt, hogy napokig, hetekig rendben várták, hogy sorra kerüljenek. Kedvelt célpontja volt manónak a táskám, a neszesszerem, a mami neszesszere és bárki neszesszere, jaj a neszesszer a mai napig a nagy kedvenc! Annyira vonzzák a krémes tubusok, szempillaspirálok, rúzsok, körömlakkok, hatalmas élvezettel pakol közöttük és eljátssza, hogy kenegeti magát, sajnos újabban már ki is nyittat magának egy-egy tubust és ügyesen bekeni a kezét, lábát. Ha majd a tetejüket meg tanulja lecsavarni, kénytelen leszek erről a hobbijáról leszoktatni:(
Szerencsére azért a játékai között is szeret pakolni. A formaválogatós játékait is pakolásra használta eleinte, amikor még a formákat nem tudta a helyére tenni. Levette a tetejét a doboznak vagy bödönnek, vagy épp amivel játszott és ki-be pakolgatta a formákat, meg persze került a dobozba más játék is, kisautó, baba, kupakok, bármi a kezébe került, mindent belepakolt, hogy aztán egy gyors mozdulattal kiborítsa és kezdhesse előröl az apró tárgyak dobozba pakolását. A pakolós korszak kezdetén volt nagy kedvence a kis bőröndje is, amiről már írtam. Ez egy régi kis koffer, amibe a mamája apró kacatokat pakolt neki, különböző formájú és anyagú kincseket és Zoé mindig boldogan vetette rá magát a kincses ládájára és annak tartalmára, ki be pakolta a kis tárgyakat és jól megvizsgálta mindet.
Mikor már segítséggel tudott menni, a tologatós játékait is jól megrakta a kincseivel, a játék babakocsiba sem babát tett eleinte, hanem apróságokkal telerakta és tologatta a szobában. A babataxi tárolóját is tele pakolta, percenként nyitogatta, kitett, betett valamit, arrébb tolta és ismét kivett valamit, betett valamit. Ilyen tologatós-pakolós játék nagyon nagy öröm minden picinek és fejlesztő hatása sem elhanyagolható.
A kertben is szeret tologatni, pakolni, ott egy kis talicskával teheti ezt.

Most megyek és összeszedem a tollakat, amit, mint minden nap, most is kipakolt a tolltartóból és szana szét dobált, még én itt pötyögtem.