Tegnap olvastam egy mondatot az utánzásról, a modellkövetésről Tündértanárnéni blogjában, amelynek annyira megörültem, hogy még meg is könnyeztem a meghatottságtól. Azt írja ugyanis, hogy gyermekeink utánzásának az alapja, a szeretet kapcsolat és a gyermek azt kezdi utánozni, aki fontos neki, aki a legkedvesebb a számára. Lepörgettem gyorsan magamban, hogy Zoé kiket és miben szokott utánozni és így, hogy végig gondoltam tudatosult bennem, hogy szinte egész nap mást sem csinál, mint utánoz valamelyikőnket és megkönnyebbülve konstatáltam, hogy nem nagyon tudok olyan dolgot tenni, amiben nem majmolna le azonnal és ez eszméletlen boldoggá tesz, mert Tündértanárnéni szerint, ez annak a bizonyítéka, hogy nagyon szeret és bár ezt eddig is sejtettem, de azért annyira jó ezt így tudományosan alátámasztva is tudni:)
Most másfél évesen Zoé már rengeteg mindenben lemásol minket, az egyik kedvenc mókája az utánzás. Elkezdte pár hónapja a szerepjátékokat, elolvadok tőle amikor a nyolcvan centijével felnőttes dolgokat csinál, mikor viszont látom magamat, a mozdulataimat, szokásaimat, reakciómat, visszahallom szavaimat, annyira jó érzés, hogy méltónak tart arra, hogy utánozzon engem.
A babáival való játékban fedeztem fel először Zozón, hogy szerepjátékot játszik. Az egy éves korában kapott babával, pár hónappal később kezdett játszani és egyszer azt vettem észre, hogy a baba arca tiszta Túrórudi, Zozóka ugyanis megkínálta kis kedvencét. Sokszor gyengéden szeretgeti a babáit (úgy, mint én őt), néha fejjel lefelé tartva szorítotja magához őket (nem úgy, mint én őt) és közben búg nekik, majd pici puszikkal halmozta el arcukat. Azóta minden plüss állatot, műanyag állatot szeretget ölelget, az óriás mackótól a Kinder figuráig, bármit összepuszilgat ha rátör a szeretet roham, volt már, hogy a szekrényt, a távirányítót is puszikkal halmozta el:)
A mai gyerekeknél a mobiltelefonnal való telefonálás leutánzása az elsők között van. Zoé is korán elkezdte a mobilozást, eleinte a tarkójához szorítgatta, de szép lassan kitapasztalta, hogyan is kell fogni, hogy jól tudja hallgatni mit mesélnek neki a rokonok:) Mára nagy profi lett, már van, hogy úgy beszél a mamájával, hogy csak a vállával tartja a telefont, közben meg pakolászik vagy fel alá sétál és hangosan válaszolgat beszélgető partnerének, majd mikor megunja elegánsan földhöz vágja a telefonom.

Mint igazi kislány, a főzős játékot is hamar elkezdte játszani, megszállott módon főz mindenben ami szerinte edény és kavar mindennel, amit fakanálnak titulál. Isteni kávékat főz nekünk a játék csészékbe, magának pedig az én bögrémbe és ott issza meg a kanapén, ahol én szoktam. Persze a körömlakkozásból sem maradhat ki a kismajmom és akad valaki aki még meg is engedi neki, hogy apró körmeit rózsaszínre mázoltassa: persze ez ki más lenne, mint a Mimi.
Lány léttére autót is nagyon szeret vezetni. Minden pillanatot megragad, hogy a kormány közelébe férkőzhessen és, hogy meglegyen a boldogsága, a kapunál az ölembe ülhet és együtt vezetjük be a kocsit a garázsba, mint ahogy én is mindig bevezethettem apukám Wartburgját a garázsba:)
Imád(na) a számítógép előtt ülni. Néha meg is engedem neki és boldogan üti a billentyűket. Ha a gép mellett felejtem a bögrémet, akkor nagyokat kortyol az üres csészéből, majd nyomogatja tovább a billentyűzetet, ahogy anya szokta.
Komplex folyamatokban is leutánoz. Meg áll a tükör előtt, nézegeti magát, közben megfésülködik, kirúzsozza magát a neki adott üres ajakírrel, a nyakába aggatja a nyakláncaimat vállára csapja a kis táskáját, amibe fontos dolgokat pakol, felkapja a játékbabakocsit, és indul az ajtó felé, közben folyamatosan integet meg puszikat dob és mondja, hogy pá-pá, eljátssza, hogy elmegy otthonról. Mikor először ezt végig néztem, nem hittem a szememnek, majd elájultam, annyira édesen csinálta:)

Az evésben is mindig ugyanazt akarja enni, amit mi, és természetesen ő is egyedül, nem kell neki a segítség és ő is egyedül akar inni, a mi poharunkból nem ám csőrös pohárból. Ezek a legpraktikusabb utánzások, ezek segítségével egyre ügyesebb, önállóbb lesz anélkül, hogy tanítanom kéne.
Közös játék közben is mindig résen van és jegyzetel, annyira édes, mikor azt a megfigyelő, jegyzetelős képet vágja, mikor süt róla az értelem. Egyszer megmutatok neki valamit, már tépi is ki a kezemből, hogy majd ő egyedül csinálja és csinálja is először kevesebb majd egyre több sikerrel. A mesekönyvet is felolvassa nekem és a takarításban is mindig számíthatok rá, nagyon lelkesen, ügyesen és tudományosan takarít le mindent.

Az utánzás erejét sokszor ki is használjuk mi szülők. Milyen jól jön, hogy gyermekünk mindenben utánoz minket, mikor például gyógyszert kell beadni neki! Ilyenkor a példa mutató szülő, bele iszik a szirupba és hangos hűűűűűűű de finom kiáltásokban tör ki, legalábbis mi így szoktuk és a mi Zoénk már veszi is ki a kezemből az adagolót és mondja, hogy hmmmmmm és szépen elfogy a gyógyszer:) Sajnos ez a trükk egyre kevésbé jön be ahogy okosodik és hiába játszunk el egy csomó dologról, hogy mennyire tetszik nekünk, most már külön, saját véleménye kezd lenni egy csomó dologról, például a spenót felett hiába ájuldozok, hogy hmmmm milyen fincsi, Zoé már nem dől be nekem...
Ha már nő, az öltözködésben is elkezdett utánozni nagyon hamar. Mindenünket felpróbál, kipróbál ami a kezébe kerül, de a sláger az ékszerek, napszemüvegek és a cipők. Minden hozzánk érkező vendéget megfoszt ékszereitől és boldogan mutogatja magán, hogy mindenki dicsérje, mennyire csinos a baba. A cipőket is sorban próbálgatja fazonra, méretre való tekintet nélkül, de bámulatos ügyességgel csoszog apukája 44-es papucsában is:) Már egyen papucsunk is van, mióta megkapta a kis gumi klumpáját mindenhova abban jönne ha hagynám, még itthon sem akarja levenni.

Jaj és ahogy fürdik! Ott is nagyon jól jön, hogy imád utánozni, annyira ügyesen szappanozgatja magát és miután végez, kiosztja mindenkinek a fogkeféjét, fogkrémét, nincs kecmec, mosni kell mindenkinek! Utána pedig olyan arccal krémezgeti magát, mint egy igazi nő. Imád kenegetőset játszani. Kilopkodja a krémeket a neszesszeremből és úgy csinál, mintha kenegetné magát, ahogy tőlem vagy a mamájától szokta látni.
A játékipar is támogatja babáink utánzási kedvét, már szinte a felnőtt világ valamennyi kellékéke megtalálható a játékboltok polcain kicsinyített és színesített változatban. Ezek közül sok egész jópofa, szerintem ezek a játékok sikert aratnak a piciknél, csak győzzön az ember választani.

Belegondoltál már mekkora felelősség ez, hogy valaki mindenben téged másol, minden lépésed, cselekedeted kipróbálja, leutánozza, hiszen számára amit te teszel, az feltétlenül követendő minta. Húúú, mennyi minden eszembe jut hirtelen, amit nem kéne Zoé előtt csinálnom...Zoéapa például nagyon elszomorodott, mikor meglátta, hogy Zoé a pókokra és egyéb rovarokra a tőlem látott módon fintorog és hozzá akár csak én, közli, hogy vááááá. Észre sem vettem és Zoét megtanítottam utálni a bogarakat, rovarokat és ez nem jó, úgyhogy most próbálom menteni a helyzetet, mert nem szeretném, hogy később megijedjen egy hangyától:) Szerencsére még csak azért fújjol rájuk, mert én ezt csinálom, de amúgy meg simán megfogná őket, érdeklik is nagyon a bogarak, szóval erőt kell vennem magamon és nem fújjogni mostantól minden rovarra és bogárra.
Rossz belegondolni mennyi baleset lehetne egy csomó dologból, ami nekünk a napi rutin része, ám ha csemeténknek utánozni támad kedve abban, hatalmas baj is lehetne. Zoé például a múltkor kedvet kapott, hogy kirázzon néhány rongyot az ablakon. Mikor megláttam az ablakpárkányba csimpaszkodva, ahogy épp húzza fel magát...

Onnantól kezdve, hogy babánk elkezd utánozni bennünket, jobb ha minden tettünk, minden kimondott szavunk előtt meggondoljuk, hogy megtesszük-e, kimondjuk-e, a kis utánozó előtt, mert ők aztán nem válogatnak abban, hogy miben utánozzanak bennünket, akiket annyira szeretnek:)