Babamóka

HősNőkblogok
Zozó egy éves és pár hónapos volt, amikor elvittük a Budapesti Állatkertbe. Gondoltuk majd leesik az álla, mikor meglátja a mese könyvekből ismert állatokat, azonban a játszóházon és néhány madáron kívül nem sok minden keltette fel a kis manónk érdeklődését. Kemény harcok árán sikerült a gorilláknál az első sorba küzdeni magunkat, erre Zoé hátra tekeredett nyakkal nézte a kisiskolás gyerekeket, akik a gorillákat csúfolták, hiába kiabáltunk, hogy jééééééé, nézd gorilla, ott a gorilla, hú de nagy, a gyerekek érdekesebbnek bizonyultak. Ezek után úgy gondoltuk egy darabig felesleges állatkertbe vinnünk...
Ezen a hétvégén viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis célba vettünk megint egy állatkertet, de ezúttal egy sokkal kisebb, sokkal családiasabb vidéki állatkertet, az abonyi Állat- és Szabadidő parkot látogattuk meg.
A parkba lépve egy nyuszi fogadott minket. Azt hittük kiszabadult a ketrecéből, de miután egy újabb nyuszi majd egy kis kakas is elsétált mellettünk, nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a kis állatok nem szökevények, hanem ebben az állatkertben ilyen nagy a szabadság, ők bizony jöhetnek mehetnek szabadon.
Zoé az első negyed órában be sem csukta a száját, majd leesett az álla az ámulattól, oda vissza rohangált, azt sem tudta merre induljon, a nyuszitól a szürke marha felé rohant, majd vissza a nyuszihoz, onnan nagy AAAAA kiáltások közepette a strucc felé vette az irányt.
A nagy fa kapu mögött tehát valódi mese világ, és nagy örömünkre végtelen árnyék fogadott bennünket! A hatalmas hőség ellenére Zozó sapka nélkül futkározhatott és nem kellett félnünk, hogy leég, hiszen az egész park árnyékban van a rengeteg hatalmas fának köszönhetően.
Az állatok itt híresen kezesek és barátságosak, így nyugodtan nézhettem, ahogy Zoé eteti a póni lovakat, a kecskéket, barikákat és a zebrát a zoo csemegével.
A legtöbb időt a tengeri malacoknál és a nyulaknál töltöttünk, hozzájuk Zoé marok szám dobálta a csemegét. Ennél több időt már csak az erdei büfé előtti kútnál kellett töltenünk, mert Zoé számára a legnagyobb öröm mostanában ha kutat talál valahol. Képes lenne órákig is pancsolni, locsolni.
Szerencsére ez a kút, a nem rég született kis oroszlán, Shone lakhelye előtt volt, így onnan figyelhettük mikor hozzák ki játszani a kis kölyköt. Ebben az állatkertben ugyanis minden kölyök oroszlánt és tigrist ki szoktak hozni és a látogatók megsimogathatják, fotózhatják, amikor elég kicsik még meg is fogatják a kölyköket egy közös kép erejéig. Az állatkert vezetője, aki egyben Shone egyik nevelője is, nagyon kedvesen és türelmesen mesélt büszkeségükről a látogatóknak, igazán családias hangulatú ez az állatkert.
Az erdei büfében nagyon baráti áron kaphatóak a finomságok, így leültünk ott picit pihenés kép egy fagyira. Az, hogy ültünk, túlzás. A büfénél ugyanis cicák és egy kutyus sétálgat és Zoé megállás nélkül követte azokat. A kutyus volt az egyetlen mogorva lakója az állatkertnek, az ugyanis rámorgott Zozóra, a cica viszont türelmesen tűrte Zoé kitartó nyúzását.
Büfézés után a játszótérre mentünk, ahol régiségre bukkantunk. Ezer éve nem láttam mókuskereket, mi legalábbis így hívtuk azt a nagy hordót, aminek a tetejére kellett állni és lábbal hajtani még ki nem pörög alólunk. Gyerek korunkban minden játszótéren volt, de azóta sem láttam ilyet:)
Kifelé sétálva még megnéztük a majmokat, a kacsákat és vissza kellett térnünk a tengerimalacokhoz is, ahonnan alig tudtuk elrángatni Zozót.

A park abszolút baba és gyerek barát, hiszen

• - egy ilyen csöppség is, mint Zoé a saját lábán körbe tudja járni többször is

• - a rengeteg fa sűrű lombkoronája, összefüggő árnyékot von az állatkert fölé

• - sok a simogatható, etethető állat

• - fa játékokból készült játszótér, légvár várja a gyerekeket

• - nincs nagy tömeg

   

Az állatkertnek egyéb szolgáltatásai is vannak: díjmentesen lehet például igénybe venni a park nyársaló és főző helyeit, lehet lovagolni, séta kocsikázni, a nagy tisztáson focizni, koncertek, rendezvények kerülnek megrendezésre, télen pedig lovas szánkóval várják a látogatókat.