Ha már a mókázásról szól ez a blog, a mosolyról feltétlenül írnom kell, itt első bejegyzéseim között. Szerintem onnantól, hogy először a kezünkbe fogjuk újszülöttünket, minden édesanya türelmetlenül várja a kicsikéje első mosolyát, az első bizonyítékot, hogy csöppségünknek jó kedve van:) Majd az első puszit, az első ölelést, de ezekről majd később:) Szóval ha végre valami olyasmi történt, ami az eddig főként alvó, síró vagy a világot szigorúan tanulmányozó arcocskára mosolyt csal, onnantól kezdve a lelkes szülő mindent bevet - több kevesebb sikerrel - , hogy ezt a mosolyt újra és újra láthassa.
Így történt ez nálunk is. Miután megbizonyosodtam róla, hogy a gyermekemnek ez a funkciója is működik, egész nap csak arra hajtottam, hogy mosolyogni lássam és főként akkor, amikor ezt meg is tudom örökíteni. Na persze ha anya kezében ott az az érdekes fényképező gép, akkor manócska arcáról rögtön lefagyott a mosoly és érdeklődő tekintetre váltott az érdekes kütyü irányába. Be kellett hát vetnem mindent, hogy meglegyen a mosolyos fotóm. Próbálkoztam az arcom mellé tartott géppel, de ekkor helyettem a gépet nézte, arra meg nem mosolygott, maradt a pofa vágásos gügyögés kezemben a géppel, a mosoly pillanatában gyorsan a gépre nézni, és ha elég gyors voltam, tataaaaaa, meg is van a kép! Amiről sokszor sajnos a már nem mosolygó baba nézett vissza és kezdhettem előrről...Így szegény kicsikét ahelyett, hogy folyton csak szórakoztattam volna az akkor számára legkedvesebb mókával; azzal, hogy grimaszokat vágok neki és kedves hangon gügyögök hozzá, na e helyett a fényképező géppel idegesítettem. Utólag is bocsánat Zozóka!!! Na de ha végre sikerült megörökíteni az áhított mosolyt, akkor anya olyan boldog volt , hogy a boldogságtól új erőre kapva grimaszolt tovább! Majd dicsőségben úszva mutattam a képet Zozó-apának, hogy na megcsináltam és ment a kör e-mail: nézzétek, mosolyog a kicsikém, boldogságmámorban úszva, büszkén mutogattam a bizonyítékot: boldog a bébikém! És boldog voltam én is, hiszen mi tehet egy anyát boldogabbá annál, mint hogy boldognak látja a gyermekét!
Íme a mi első sikeres mosoly fotóink:
Egy mosoly apának: Egy pedig anyának:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.