Babamóka

Nyár lévén, Zozó gyakran van víz közelben és mostanában a vizzel való játszadozás a kedvenc elfoglaltsága. Bár nem mondja, de nagyon úgy néz ki. Kint a kertben, a strandon és a lakásban is imád a vízzel játszani, kísérletezni. Bent a lakásban ennek kevésbé örülök, de kihasználjuk a meleg napokat és ilyenkor ráhagyom, hogy locspocsozzon, megszárad gyorsan ő is és a lakás is.
A vízhez egyébként most a játékon kívül egyéb kötődése is van, nevezetesen, hogy most tanulgat pohárból inni. Rendületlenül gyakorol, a cél érdekében képes meginni egy pohár vizet is egyszerre, ami nála nagyon nagy szám! Persze nem egyszerre ötöm tele a poharát, hanem mindig csak egy-két kortynyit kap, azt gondosan és tudományosan megissza, majd kéri a tapsot és a következő adag vizet. Egyre kevesebb megy a ruhájára és a környékére és egyre több a bendőjébe.

Az igazi locsi-pocsit a kertben rendezi. Van egy kis medencéje, amit az apukája a délutáni alvás alatt tölt meg vízzel, hogy kellemesen langyos legyen a királylány ébredésére. De királylány nem sok időt tölt a vízben, arra ugyanis, hogy ott lógassa a lábát, nincs ideje Először az összes játékát belepakolja egyesével, majd kis locsoló kannájával meregeti ki belőle a vizet és a kert minden pontját meglocsolja a langyos vízzel. A betonon szokott kezdeni és ott időzik a legtöbbet. Szorgosan hordja a vizet a kis locsolóval és mikor már áll a víz a betonon, boldogon áll bele és tocsog, topog a nagy tócsában. A füvet is gondosan öntözi és megfigyeli, ahogyan a föld felissza a vizet, majd észre veszi, hogy a nagy munkával készített pocsolya eltűnt a helyéről, felszáradt. Nagy felfedezések ám ezek és fontos tapasztalások!
Természetesen a virágokról sem feledkezik meg a kis kertész. Színültig önti a kaspókat vízzel, még ki nem folyik én pedig dobálom ki szép sorban az agyon öntözött, túl szeretett virágokat. A virágok mellett van még egy áldozata, akinek ha kell hanem inni kell, a kutyusunk. Szegénynek az összes edénykéből inni kell és persze a kannával való lelocsolást sem szokta megúszni.

Amikor végre nem a medencéjén kívülre locsolj a vizet, akkor is főszereplő a kanna. A kannával megtöltögeti a vödröt, a kis csészét, az edénykéit, kiönti, átönti, vissza önti, megfigyeli, hogy a vödörben lévő víz nem fér bele az edénykéjébe, túlcsordul, a csészében lévő vizet a vödörbe öntve pedig még bőven fér a vödörbe! Ezzel az öntögetéssel is rengeteg fontos dolgot tanuk meg, koncentrál is közben mindig nagyon:) Kitanulta már azt is, hogy a kis tepsije, aminek szita az alja, alkalmatlan öntögetésre, vagy nagyon gyorsnak kell lennie, mert hipp-hopp kifolyik a víz az alján.

Öntögetés közben mindig főz nekem egy csésze finom kávét, apának valami ebédet. Olyan édesen, szívvel-lélekkel keveri-kavarja a vizet a kis edénykéibe, nagyon finom is mindig:)

Ami nagyon tetszik még neki, ha apa a slagot az ég felé tartja vagy ha egy edényből az égbe dobja a vizet, ami a földre érve nagy hanggal placcsan, ezen nagyon tud nevetni és olyan szép látvány, ahogy az ezernyi vízcsepp csillog a napsütésben.
Az esti locsolásból sem maradhat ki sosem. Vagy a slagot akarja fogni, vagy próbál beleszaladni a vízsugárba. Azon is jókat kacarászik, mikor a vízpermet ráhullik és szalad gyorsan a következő adagért.

Tetszik neki az is, ha vizes lábbal totyog a betonon és ott marad a lábnyoma, de azt is nagyon mókásnak találja, ha valamelyikőnket telibe locsolhat egy váratlan pillanatban.
A kertben még kezet mosni is imád, ha épp nincs jobb dolga, minden homokszemnél mutatja, hogy mossuk meg a kezét és már indul is a csaphoz.

Ez a kép a strandon készült, ott kaptuk lencse végre locsolás közben Zoé Babát és elválaszthatatlan társát, a kis kannát:

Búcsúzásként pedig itt van két cuki csobbani készülő baba popsi: