Babamóka

A gyerekek lételeme a játék. Nekik a játék szórakozás, az öröm forrása, de ez a munkájuk is, a játék által ismerik meg a világot, lesznek ügyesebbek, okosabbak. Ennek érdekében, mi, a lelkes szülők lehetőségeinkhez képest megpróbáljuk a legtöbb játékot felhalmozni csemetéink játéktárolóiban. Tesszük ezt részben azért, hogy nehogy már a mi gyerekünk hátrányos helyzetű legyen és ne legyen olyan játéka, mint a szomszéd Pistikének, részben, mert a jól reklámozott játékok, annyira nagggyon készségfejlesztőek, hogy megtanítják helyettünk a gyereket számolni és mondókázni (és mindezt már pólyás korban) és mi, aggódó szülők nem szeretnénk, hogy gyermekünk lemaradjon egy ilyen rendkívüli lehetőségről. De tesszük leginkább azért, mert olyan jó érzés megajándékozni a mi kis kincsünket, olyan jó látni az örömöt az arcukon egy új játék láttán!
Ezek a mosolyok viszont sokszor nagyon sok pénzbe kerülnek ám nekünk és szerintem Te is megfigyelted már, hogy semmivel sem nagyobbak, mint amelyeket egy olcsó kütyü, vagy esetleg egy házi kacatokból készült kincs vagy anya vicces grimasza vált ki!
Persze nem azt mondom, hogy a karácsonyfa alá üres ásványvizes üveget tegyünk egy éves kisbabánknak (pedig tutira nagyon örülne neki, pláne ha még néhány szem száraz tészta is zörögne benne:). Na szóval arra akarok kilyukadni, hogy én nem tartozom a ne vegyünk semmi drága kütyüt a gyereknek táborba, én is megveszek neki sok mindent, mert kétségtelenül hatalmas a boldogsága Zozókának ha kap valami klassz játékot, de nagyobb, drágább játékot főként csak valamilyen jeles napon veszünk neki én pedig gyakrabban szeretném megajándékozni őt, akár naponta többször is. Ez ugye kicsit sokba kerülne ha csak a játékboltban kapható dolgokkal ajándékozhatnám meg. Szerencsére azonban a mi kis drágáink, az anyai gondoskodástól, az anyával, apával, szeretett rokonokkal való mókától sokkal boldogabbak, mint egy zenélő, ugráló játéktól. Ez az öröm pedig bármikor ingyen és bérmentve megadható nekik:)

Egy anya, azon kívül, hogy ellátja, eteti, fürdeti és maga az élet kisbabája számára, egyben a legjobb barát és legjobb interaktív játék is. Ha anyának van ideje mondókát mondani a picúrnak, ha van ideje neki megmutatni hol a pocakja, a keze, a lába, akkor minek a Tanuló Kutya? Bevallom, nekünk is van mindenféle interaktív kütyünk, jól is jönnek például az autóban vagy nagy ritkán amég főzök elnyomkodja őket Zoé, de többnyire ezekkel is együtt játszunk, együtt énekelünk és legtöbbször a sarokban porosodnak. Nem bánom, hogy vannak, mert néha jól jönnek, de úgy gondolom, hogy ha egy anyának van ideje játszani gyermekével, nem kell sok belőlük.

Zoé legjobbakat mindig azokkal a dolgokkal játszik, amik nem játékként kerültek le a gyárak futószalagjáról. Sok babához hasonlósan hónapokon át időzött hosszú perceket kábelek rágcsálásával, távirányítók és mobiltelefonok tanulmányozásával (persze szigorúan a még működő és használatban lévő példányokkal), klaviatúrák püfölésével. Ingyenes és kedvelt játéka a tükör, imádja nézni benne magát, grimaszokat vág és nagy-nagy szeretettel mosolyog magára:) Lelkesen pakolja ki az íróasztalomon lévő tolltartóból a tollakat, ceruzákat, rendszeresen ellenőrzi át a lakás fiókjainak, szekrényeinek tartalmát, valamint gondosan és hosszasan törölgeti a port a lakás minden pontjáról, élvezettel mossa fel a padlót a maga furcsa módján, majd hosszasan rendezfgeti a hűtőn a mágneseket. Ezek után átrámolja a lábasokat, a fakanalakkal főz valami finomat, rendet rak a szatyrok között táncolunk egy jót és mindez egy fillérbe sem kerül! A kertben, a parkokban a legjobb játékok a kavicsok, a botok és a falevelek, ezekkel az ingyenes játékokkal imád bíbelődni.

Újszülöttként is jobban lekötötte mintás pelenkája nézegetése, mint plüss barátai, de legalábbis ugyanannyira. Engem, az én arcomat szívesebben nézte, mint a mackójáét és az én éneklésem kötötte le, altatta el, nem a játékaié.

Őszintén szólva én is szeretném, ha jobban, többször lefoglalná egy-egy játék és nem kéne a számítógépen való pötyögésbe is bevonnom, ha meg tudnék inni egy kávét anélkül, hogy közben énekelnem kell vagy épp a hátamra mászik vagy ceruzát nyom a kezembe, hogy „czicza, czicza”, azaz azonnal rajzoljak neki cicát. Szóval, igen, néha jó lenne ha nem én lennék a kedvenc játéka, de azért nagyon megtisztelő, hogy megfelelő játéknak, játszótársnak tart. Bár ha Mimi (alias Mami) megjelenik, akkor én is mehetek porosodni a sarokba a Tanuló Kutya mellé:)

A Mimi ugyanis a játékok nagy mestere, képes napi tizenkét órát egyfolytában játszani. De nem ám úgy, mit én, a Mimi és Zoé sosem játszanak olyan normális játékokat, amiket például én szoktam Zoéval, nekik nincs szükségük papírra, ceruzára, kis vödörre vagy babára, semmire! Ők ugyanis reggeltől estig vadulnak, sikítoznak, vihognak. Hol kergetik egymást, hol a Mimi hátán lovagol, hol fejjel lefelé hintázik Mimi kezében, hol pedig hangosan megy a Zsuzsi vonat. Ha csendben vannak és nem hallatszik semmi hangos nevetés, sikítás felőlük, akkor már tudom, hogy a Mimi már megint megengedett Zozónak valamit, ami „nem való”. Az egyetlen csendes közös tevékenységük a takarítás, azt mindketten imádnak.

A gyerekek boldoggá tétele, a nagy mókázás, tehát szerencsére nem pénz kérdése és az igazi készségfejlesztést nem a több tízezer forintos készségfejlesztő játékok, hanem a hús-vér szülők, rokonok, barátok végzik. Persze a közös játékhoz nagyon jó ha vannak kellékek, azaz jól megválasztott, okos játékai a gyerekeknek, de okosabb, ügyesebb nem az a gyermek lesz, akinek több készségfejlesztő játék van a szobájában, hiszen a velünk közös játékok során tapasztalnak, tanulnak legtöbbet a babáink és nem mellesleg ilyenkor a legboldogabbak!