Hozzá értők szerint fontos, hogy gyermekünk minél előbb találkozzon, ismerkedjen a könyvekkel, minél több mesét hallgasson és ezáltal megszeresse a könyvet, az olvasást, hogy felnőttként majd könyvszerető, olvasó emberré váljon. A választék hatalmas, nem könnyű választanunk a játék és könyves boltok kínálatából.
Az első könyvek, melyeket a babák kezébe adhatunk, a puha textil könyvek. Ezek különböző tapintású anyagok felhasználásával készülnek, a legtöbbön van valami csörgő-zörgő vagy sípoló figura. A mi Ikeás könyvecskénkben tépőzárral a pókhálóra tehető pók, vízből kivehető kacsa, levél mögött meglapuló katicabogár is volt, szóval csupa érdekes, figyelemfelkeltő dolgok. Ezek a könyvek még nem igazi könyvek, inkább az első készségfejlesztő plüssök közé tartoznak, de szerintem nagyon jó bennük, hogy még egy plüsst csak forgatni lehet és végül is mindig majdnem ugyanaz a látvány, addig egy ilyen puha könyvecske minden oldalon új látni valót tár a baba elé.
Szintén első könyveink között volt a pancsolós könyv, amely egy pár oldalas vízhatlan gumi könyvecske, csipogó lappal a közepén. Ezeket a babák többnyire fürdés közben „olvassák”, de a szárazföldön is boldogan rágcsálják, lapozgatják és csodálják a színes képeket. Mi pancsis könyvből olyat kaptunk, amiben angolul van a mese, szóval az első nyelvleckék is megvoltak:)

Fél éves volt bogyóka, mikor az első igazi mesekönyvét megkapta. Mikor elmentem beszerezni neki egy könyvecskét, teljesen elámultam, hogy mennyi féle könyvet gyártanak az ilyen apró kis olvasóknak.
Puha könyvek, puzzle könyvek, kukucskálós könyvek, simogatósak, zenélősek, térbeliek, kemény lapos, leporellós vagy lapozós, modern vagy a mi gyermekkorunkat idéző mesék, hihetetlen a választék!
Végül akkor három könyvvel tértünk haza. Egy állat kölykössel, melyet azért választottam, mert nekem is olyasmi volt és emlékszem, hogy szerettem. Egy simogatós könyvvel, mert úgy gondoltam, hogy érdekes lehet a babáknak a kemény lapokon egy-egy puha vagy éppen érdes felületet tapintani. Végül választottunk egy pici, de tömzsi könyvet is amely a formákat mutatja be, amit pedig azért választottam, mert olyan jól kézre állt Zoénak és amúgy is az tetszett Neki legjobban.
A simogatós lett a tuti befutó, a mai napig gyakran előkerül és nagyon szereti. Eleinte csak azért lapozgatta, hogy megpiszkálja az egyik oldalon levő szőrös cicát, később már a benne levő mese is kezdte érdekelni és megbeszéltük, hogy mi micsoda a képeken, aztán már meg is tudta mutatni amit kértem, hogy mutasson meg nekem.

Zozó könyvestára ezután szépen gyarapodott. A dédnagymamitól kapta az első tényleg igazi, papírlapos mesekönyvét, amit persze sokáig nem mertem a kezébe adni, még most is csak együtt lapozgatjuk.
Már régóta szemeztem a könyvesboltokban azokkal a szép Disney könyvekkel, amelyeknek az oldalán gombok sorakoznak és biztos voltam benne, hogy nagy sikere lenne Zozónál, hiszen imádja a könyveket is, a gombokat is, meg a zenét is, szóval kész Kánaán lenne Neki egy ilyen könyv. Aztán végre leárazták a Micimackós daloló mesekönyvet, így azonnal beszereztünk egyet. Jól sejtettem, Zoé imádta és imádja a mai napig is. Minden oldalon van egy dalszöveg, a hozzá tartozó dallamot pedig a megfelelő gomb játssza le. Van hozzá mikrofon is, amit Zoé úgy használ, hogy bekapja és úgy próbál énekelni, szájában a mikrofonnal:) Nagyon jó móka együtt énekelgetni a manóval, persze mindig Ő a DJ, Ő nyomkodja a gombokat, engem meg utasít, hogy énekeljek és nyomja a számba a mikrofont. Sokáig a kedvenc könyve volt, de aztán Ziti barátnőmtől kapott egy még tutibb zenélős könyvet, ami nem csak, hogy zenélt, de még térbeli könyv is, azaz ahogy kinyitja, kiemelkednek belőle kedvencei, Micimackó és barátai. Drágák kicsit ezek a könyvek, de nálunk nagyon nagy sikerük van, szóval én azt mondom megéri.
Hogy teljes legyen a leltáram, megemlítem még itt az elemes könyveket, azok a műanyag mesekönyvek, amik zenélnek, villognak és dalokat tanítanak, meg egyúttal színeket, számokat, stb. Ez a típusú könyv valahogy kimaradt az életünkből, Zozónak nincs ilyen, de próbálta a barátnőinél és különösebb lelkesedést nem mutatott irántuk.
Szereti viszont a mondókás könyveket. Ezeket van, hogy a többi mesekönyvhöz hasonlóan sima képeskönyvként használjuk és csak a rajzokat mutogatjuk, de egyre többször van kedve mondókázni is, a kedvenceit már velem együtt mutogatja és dúdolja azok ritmusát.
Nagyon imádok Zozóval olvasgatni. Bár még egy mesét nem ül végig, de hosszasan szoktuk tárgyalgatni a mesekönyvekben levő rajzokat és már nem csak a tárgyakat, hogy mi látható a képen, hanem, hogy az illető mit csinál, hogy néz ki, stb.
Sok ismerősünk nagy kedvence mostanában az Anna, Peti és Gergő sorozat. Nekem eleinte nem tetszettek ezek a könyvek, az illusztrációk miatt, valamiért úgy gondoltam, ha én gyerek lennék, nekem nem tetszenének ezek a figurák és úgy véltem Zoénak sem tetszenének. De tévedtem. Nem rég egy barátnőmnél Zoé kezébe akadt a sorozat egy része és nagyon tetszett neki, végig kérdezte a képeken látható sok apró figurát és egész sokáig hallgatta, ahogy idősebb kis barátjának felolvasok belőle, így vettünk neki mi is egyet. Először a szintén Bartos Erika által írt Bogyó és Babóca című sorozat egyik részét kapta meg, mert az Anna és Petihez még kicsinek gondoltam Zoét, hiszen az abban feldolgozott témák inkább nagyobb gyerekekhez szólnak. A könyvet szépen lapozgatta, nem tépte szét és érdeklődően hallgatta, ha meséltem belőle. Ezek után az Anna és Petiből is kapott egy kötetet, egy olyat amelyik Annáról szól, aki ugyanolyan dolgokat játszik, mint ő, akit ugyanolyan dolgok érdekelnek, amik hamarosan őt fogják, szóval éveken át kedves mesekönyvünk lehet. Most még csak nézegetjük, beszélünk a képekről, barátkozunk az olvasás örömével, később pedig tanulságos meséket olvasunk majd belőle. Legalábbis remélem.
Zozóka, mint minden baba, a neki vásárolt könyveken kívül előszeretettel lapozza a mi könyveinket, újságainkat, mindent, amit próbálunk távol tartani tőle.

Apával általában a nagy kutyás könyvet lapozgatják, de azt sem bánja, ha egy jó kis pletyka lap kerül a kezébe::