Babamóka

Pár hónappal kisbabánk születése után, mikor fenekestül felfordult életünk kezd egy kicsit helyre rázódni, mikor babánk napjai egy picikét kezdenek kiszámíthatóvá válni és amikor lesz időnk (és bátorságunk) hetek, hónapok múlva újra tükörbe nézni, legtöbben nem vagyunk túl elégedettek a látvánnyal. A terhesség alatt begyűjtött kilókból, - néhány szerencsést leszámítva - legtöbbünkön még bőven maradt, akin nem a háj a sok, annak bőrének feszessége lett a múlté. Kevesen vannak, akik elégedetten nézhetnek ilyenkor tükörbe. Akik nem tartoznak a szerencsések közé, azoknak valamit tenni kell. De hogyan, mikor? A pár hónapos törpikéktől néha még enni vagy hajat mosni sincs ideje a kimerült anyukának, még egy otthoni ugra-bugra is nehezen szorítható be a napi rendbe, nem hogy edző terembe járni. Legalábbis én így voltam vele. Próbáltam tornáz(gatni) mikor a kicsikém nagy ritkán aludt, de akkor meg a házimunkával úsztam el. Kis idő után rájöttem, hogy a babám alvás idejében inkább olyan dolgokat csinálok, amiket vele lehetetlen vagy nagyon nehéz és a torna nem tartozott ebbe a csoportba, legalábbis addig még babám kúszni-mászni nem kezdett.
Szóval bevontam őt is a tornába. Összevontam a kellemeset a hasznossal, vagyis inkább a kellemeset a kellemessel, azaz az én testedzésemet egybe kötöttem a vele való mókázással, tehát baba-mama tornáztunk!
A baba-mama tornánk eleinte kimerült abban, hogy a kezemben tartva Őt guggolgattam, kitöréseket végeztem, táncolgattunk a lakásban. Ha éppen elviselte, hogy leteszem magam mellé a földre, akkor felüléseket, láblendítéseket is tudtam csinálni, de Zoé nem az a fajta csecsemő volt, aki elviselte, hogy a földön kell feküdnie, szóval a has izmaim eleinte még kímélve voltak.
Ahogy Zozó erősödött, egyre változatosabbá tehettük közös tornázásunkat. Vettem két baba-mama dvd-t is. Nem sokszor, de előfordult, hogy partner volt és végig tudtam csinálni egy egész edzés programot. Mikor már ülni is tudott, a hasamon ülve megengedte, hogy felülések, csípő emeléseket is csináljak, sőt élvezte is őket nagyon, pláne, ha a felüléseket kukucs játékkal színesítettük! A kedvenc gyakorlata az volt, amikor a lábszáramra fektettem és emelgettem fel-le, majd a végén teljesen kinyújtottam a térdem, így ő fejjel lefelé lóghatott a kezemből.
A babával való közös tornázás, a babás jógához hasonlóan mélyíti az anya-baba kapcsolatot, nagyon jó hatással van mind két félre. Az anya formásodik, a baba pedig ügyesedik, erősödik a közös gyakorlatok által.
Az egyik baba-mama torna dvd tartalmazott külön programot csak a babák átmozgatására és masszírozására is, na ezeket, amikor csak vele foglalkoztam nagyon szerette, de ezek után általában már nem volt türelme a közös tornázáshoz, ilyenkor én hoppon maradtam.
A kedvencünk a Rubint Réka féle baba-mama torna volt, Réka ezen a dvd-én sem kíméli az izmokat, úgyhogy amikor Zozó már 6-7 kiló volt, komoly erőfeszítés volt végig csinálni vele! Miután pedig Zoé mobillá vált, tehát mászni kezdett, nem volt hajlandó tovább tornázni velem, legfeljebb csak egy-egy gyakorlat erejéig. Ekkor próbálkoztam egyedül, úgy, hogy őt hagytam mászkálni, játszani magam körül. Működött is egy darabig, de úgy húsz perc után fogta magát és előbb csak rám mászott, majd ha nem hagytam abba, bevetette a legkeményebb hisztit, hogy vele foglalkozzak, szóval fel kellett hagynom az otthoni tornázással.
Elmentünk hát, hogy kipróbáljunk egy igazi, élő baba-mama tornát. Elsőként egy közeli fitness terem babás tornájára jártunk. Ezek a babás tornák már nem baba-mama tornák, hiszen a kis totyogók már nem szívesen tornáznak egy órán át, jobban szeretnek jönni-menni, így a babás tornák alatt a manókák jöhetnek-mehetnek, vagy kúszhatnak-mászhatnak szabadon, játszhatnak egymással még az anyukák izzadnak. Ez az egy óra az anyukákról szól, de a babáknak is jó móka, hiszen gyerekek közt vannak, szól a zene, anya is ott van, van sok játék, ehetnek-ihatnak, egymás nassolni valóit kóstolgathatják, szóval a babák zsúroznak, még a mamák súlyzóznak. Nagyon élveztem, hogy Zoé le van kötve és én (majdnem) nyugodtan tornázhatok végre, anélkül, hogy a kicsikém a lábamat fogva korlátozna minden mozgásban. Persze itt is volt, hogy rátört az anya hiány és kedve szottyant egy kis szeretgetésre vagy egy kis szopizásra, de általában utána akadt valami, ami felkeltette az érdeklődését és hagyott tovább tornázni, nem úgy, mint amikor otthon próbálkoztam.
A torna óra végén mindig volt egy tíz perc, amikor elkaptuk a kis örökmozgókat és velük együtt is tornáztunk egy picit. Ilyenkor dobáltuk, emelgettük, hintáztattuk, vagy az óriás labdákon gurigattuk őket.
Sajnos, a baba-mama torna karrierünk abba maradt, mert olyan időpontban volt, ami belecsúszott Zoé alvás idejébe és volt, hogy a végén már szegénykém elaludt a kezemben, az elalvását meg sírás és anyába csimpaszkodás előzte meg, így a tornázásom kezdett az otthonira emlékeztetni, így pihentettük a sportos életmódot egy kicsit:)
Nem rég találtam egy másik babás tornát a közelben, ami korábban van, így ott Zoé még fitten tud részt venni. Ezen a helyen ráadásul baba torna is van, ahol már kimondottan a picúrok mozgásfejlesztése történik, így miután a mama kisportolta magát a babás tornán, a baba is részt vehet egy neki való „edzésen”. De a babák tornájáról majd később írok...