HősNőkblogok
Kislányom megszületése óta nem sok programom volt nélküle. Egyrészt, mert nem akad túl sok segítségem, akik versenyezve rángatnák ki a kezemből Zozókát, másrészt a manókám születése előtt, kellően aktív életet éltem ahhoz, hogy ne essen most nehezemre lemondani néhány jó kis programról és szinte minden percemet Vele tölteni. Persze néha irigykedem a barátnőimre, akiknek minden héten van egy kis kimenőjük, amikor a nagyi vagy valaki más vigyáz a babájukra és ők pár órára csak magukra kell, hogy figyeljenek, csinálhatnak újra valami olyasmit, ami visszahozza a szülésük előtti, fiatalos, szabad életük ízét, vagy épp aludhatnak egy jó nagyot.
Nálunk a Mimi (így hívja Zozó a Mamit) 100 km-re lakik tőlünk és sajnos még nem nyugdíjas, így nem tud akár mikor látogatni minket, a családunk többi potenciális baby-sitter jelöltje pedig folyton dolgozik és éli a saját életét, szóval ritka alkalom, hogy baba mentes programban vegyek részt.
A tegnapi napom viszont ilyen volt! Barátnémmal már hetekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy a Szex és New York 2. részét nem hagyhatjuk ki, tehát ha törik, ha szakad Miminek jönnie kell! És hála Miminek, jött is!
Carrie és a többi bolondos csaj évek óta nagy kedvenceim! Mikor az első szériák mentek a tévében, az sem zavart ha már ismételt rész megy, néztem ha láttam már ha nem az éppen vetített részt, pedig nem vagyok egy nagy tévés! Emlékszem abban az időben, amikor új részeket adtak, képes voltam a barátnőmmel véget vetni a szokásos kávézásunknak, sőt úgy szervezeztük már eleve a randikat, hogy a kezdésre mindenképp haza érjünk, pedig általában éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk a csajokkal! Szóval imádtuk a Szex és New Yorkot már sorozat korában is, így alig vártuk, hogy lássuk a mozi vásznon, hogyan alakul kedvencein élete!
Mivel nem vagyok hozzá szokva, hogy babukám nélkül menjek bárhova is, az indulásnál mindig nagy lelkifurdalásom van, még ha tudom is, hogy nem kéne, hiszen jó helyen hagytam és neki is szoknia kéne már (lassan 1,5 éves), hogy anya néha elmegy, hiszen hamarosan megy majd bölcsibe és nem sok gyakorlata van a nélkülem levésben:)
Indulás után, először is meg kell szoknom azt a szokatlan helyzetet, hogy egyedül vagyok, hogy Ő nincs velem. Nagyon fura szokott lenni, de hazudnék ha azt mondanám, hogy a hiánya ellenére nem élvezem egy picit a magányt! Ilyenkor kicsit jobban nyomom a gázt, az ablakokat teljesen lehúzom, hiszen magamat nem kell félteni a huzattól, és a zene is hangosabban szólhat. Tehát süvítek a mozi felé, a szabadság illata a levegőben, kiveszem a hajamból a hajgumit, lobog a hajam a szélben és kezdem magam újra fiatal lánynak érezni. Hogy ez az érzésem még jobban elmélyüljön a kocsit letettem a mozitól pár metró megállóra és úgy, mint régen, metróval mentem a nagy bevásárlóközpont mozijába! A metro régen úgy utált bűzét, most valahogy illatnak éreztem, kellemes emlékeket juttatott eszembe. A tömeg sem zavart, minden kezdett olyan lenni, mint régen, egyre jobban éreztem, hogy nem "csak" anya vagyok, hanem egy fiatal csajszi is, aki szabadon jön-megy a városban, aki könnyedén felugrik a metróra (babakocsi és baba nélkül), akinek nem gond, ha nincs helye, mert van két szabad keze kapaszkodni. A mozgó lépcsőn is élmény így szabad kezekkel felmenni és a tömegben is meglepően könnyű volt lavírozni:)
Barátnőmmel mióta anyák lettünk ez volt az első találkozásunk kettesben! Eddig mindig négyesben bandáztunk, úgyhogy nagy nevetések közepette nyugtáztuk eme furcsa helyzetet és nosztalgiázva emlegettük fel, amikor ezeken a csajos programokon még mindig csak kettesben voltunk, amikor még nem azért késtük a találkáról, mert a babánk még cicizni akart indulás előtt, amikor még csini magas sarkú cipőben jártunk, amikor szűk felsőben voltunk és amikor volt más témánk is a gyerekeinken kívül...Mert hiába jövünk el ilyenkor azzal a dumával otthonról, hogy húúúú végre kiszabadulunk, de jó lesz egy kis nyugalom, az édesanyák szíve ilyenkor is otthon marad, csak az egyik felünk jött moziba:)
Szóval rohanás a mozi felé, futtában egy kávé, majd a film kezdete előtt kezembe vettem a telefonomat, gondoltam felhívom Mimit, mizujs otthon, de végül visszacsúsztattam a telefonom a táskámba, mert féltem ha rossz hírt kapok, ha meg tudom, hogy a picikém sír utánam, azonnal haza rohanok vagy jobb esetben az egész film alatt arra gondolok, hogy mikor lesz vége és hogy mit keresek én itt. Szóval telefon elrak, dumcsi parti barátnővel folytat, majd mozizás önfeledten!
A film tetszett, jó volt, bár kicsit mást vártam, persze mondom, tetszett és meg tudnám nézni ezt is újra, de.. na mindegy filmkritika nem illik ebbe a blogba.
Ahogy kiléptünk a moziból folytatódott minden ott, ahol abba hagytuk, rohantunk tovább, hiszen a film végének időpontja majdnem egybe esett a fürdetés és Zozó elmaradhatatlan esti cicizésének időpontjával. Szóval iszkiri a metróhoz! A metrón - ami már nem tűnt annyira illatosnak, mint a mozi felé - még utoljára elmélyültem kicsit a múltban, eszembe jutott néhány bohókás pillanat, néhány beszélgetés, jó pár álmos reggel, ahogy a metrón munkába menet próbáltam magamhoz térni az előző napi buli okozta fáradtságból. A metróból kiszállva csodálkozva vettem észre, hogy a pogácsa árus, ahol minden reggel munka előtt megvettem a reggelimet, még a helyén van, a zöldséges szintén és jééé, az ékszerbolt is! Miért furcsálom ezt, miért gondoltam, hogy azért mert azóta, hogy utoljára erre jártam mindennek meg kellett volna változnia? Rájöttem, hogy csak az én világom változott meg, de az nagyon, az én világomba becsöppent egy aprócska kislány, aki elérte azt, hogy egy olyan ember, mint én, akit, mindig azzal csúfoltak, hogy a lakást csak aludni használom, mert reggeltől estig programom volt, én most boldogon siettem haza, mert alig vártam, hogy magamhoz öleljem a kis manómat, a gyönyörű kis Zoémat!
Beültem a kocsiba, összekötöttem a hajam, épp hogy lehúztam az ablakot és alig vártam, hogy haza érjek!
Nagyon jó volt kicsit kiszakadni az anya szerepből és kikapcsolódni, de ilyenkor mindig rájövök arra is, hogy mennyivel jobb nekem most, mint akkor, amikor még szabadon jöttem mentem, amikor szabad volt mind a két kezem, amikor még nem tudtam, hogy nekem az igazi móka az, ha a babaszerelmemmel mókázhatok!