Első mókaként feltétlenül erről a számomra oly kedves időtöltésről kell írnom, a baba-mama jógáról.
Még mielőtt azt hinnéd, hogy egy fanatikus jógi sorait olvasod, gyorsan szólok, hogy neeeeeeeeeeeem, nem vagyok az, bár jó lenne, de sajnos nem. Évek óta szeretném ha a mindennapjaim részévé válna ez a csodálatos testmozgás, így még a pocakomban a manókámmal elhatároztam, hogy baba-mama jógára feltétlen járni fogunk! Elképzeltem, ahogy meghitten jógázgatunk a mosolygós, tökélete kisbabám és én, a boldogságtól sugárzó anyukája, aki csupa derű és kiegyensúlyozottság! Hogy magzatkámmal ezt a tökéletes összhangot minél előbb megteremtsem, már kismama jógára is elkezdtem járni, hiszen a legendák szerint az oda járók már a pocaklakójukkal bensőséges kapcsolatot alakíthatnak ki és rendkívül nyugodt babájuk lesz. Hát nyugodt babám az nem lett, de kétségtelenül kellemes perceket töltöttem a kismama jóga órákon a gurulós társaimmal.
Na, hogy a lényegre térjek, megszületett tehát a nyugodtnak nem nevezhető porontyom és három hónapos korában elindultunk, hogy megvalósuljon az álmom, tudod, amikor meghitten jógázunk, én a tökéletes anya és a tökéletes, nyugodtan jógázó, mosolygós gyermeke. Célba vettük tehát a jóga termet.
Az álmom már érkezésünk pillanatában szertefoszlott, ugyanis a babakocsiban békésen szunyókáló kisbabám, a jógateremben üvöltő másik nem álmaimban elképzelteknek megfelelő jóga-bébi hangjára felriadt és ijedtében ő is rázendített. Ahhoz, hgy megnyugodjon el kellett hagynom a termet és az öltözőben rázogatni, csitítgatni, így el is telt az óra első fele. Miután vissza tértünk az órára, én és a végre nyugodt babám, már épp kezdtem örülni, hogy na végre jógázhatunk úgy, ahogy annak idején elképzeltem, de ekkor az én kicsi szerelmem úgy döntött, hogy esze ágában sincs jógázni ennyi sírás után és kimerülve elszunnyadt:) Ő jót aludt a jóga matracon én pedig végig néztem, ahogy a többiek próbálnak jógázni. Igen, a többi anyuka is csak próbált. Mert hogy nem mi voltunk az egyetlen anya-baba páros akik nem úgy jógáznak, mint a szórólapokon és a reklámokban a tökéletes anyák és babáik:)))) De ez így volt jó! Hétről hétre lelkesen mentünk aludni a jóga órákra, illetve csak Zoé (mert hogy így hívják a kismanóm) aludt, én vártam, hogy felébredjen és gyönyörködtem benne, meg a többi babában. De ez nem volt elvesztegetett idő, vagy kidobott pénz, mert ahogy teltek a hónapok, egyre több időt töltött Zoé baba ébren, az anyukákkal egyre jobbakat beszélgettünk, ahogy nőttek a babák ők is összeszoktak kicsit és mire mászni kezdtek a babáink, már senki sem sírt, senki sem aludt az órákon, hanem végre jógáztunk, majdnem úgy ahogy akkor régen elképzeltem...
De ez nem tartott sokáig...mert amikor ezek a babák járni kezdenek...na akkor már megint nem akarnak jógázni! Legalábbis az olyan babák, akik olyan kis rosszcsontok, olyan elevenek, kíváncsiak, mint az én kicsikém, na azok a babák már nem fekszenek egy percet sem a jóga matracon! Nem baj, most már ő játszik ,és csak én jógázok!
Rövid időre tehát, de valóra vált a jógázom a babámmal álmom is:))))
Ahogy láthatjátok, szerintem babákkal jógázni jó, feltétlenül próbáljátok ki, mi nagyon sok kellemes és vidám órát töltöttünk ott és sok kedves embert ismertünk meg!

És ez a fénykép a bizonyíték arról, hogy Zozókám mennyire élvezettel jógázott néhány hónapos korában! Bár ezt a fejjel lefelé lógos gyakorlatot azóta is mindig örömmel fogadja:)