Babamóka

Ahogy előző bejegyzésemben is írtam, az első idők játékairól szóló
soraimat, éppen egy év távlatából írom, tehát emlékezetemre
hagyatkozva.
A legnagyobb segítségeim abban, hogy beszámolóim hitelesek lehessenek,
az a havi néhány száz fotó, melyeket újdonsült, lelkes anyukaként készítettem. Biztos ismersz Te is ilyen anyukákat, talán Te is ilyen vagy, mint én, aki az első hónapokban szinten minden órában kattintottam (jó) párat a
fényképezőgépemmel, megszállott módon próbáltam megörökíteni kisbabám
minden egyes, soha vissza nem térő pillanatát:) Most jól jönnek ezek a
képek, segítenek a pontos vissza emlékezésben. Pláne, hogy
dátumkiírással fényképezek, így mikor gyermekem felnőtt lesz, nem jár majd
úgy, mint én, azokkal a kis kori képeimmel,  melyekre anyukám nem
jegyezte fel a kép készítésének idejét, így szegény anyának tippelgetnie kell, hogy mennyi idős lehetek a rajtuk!
Szóval szerintem Te is állítsd át a géped, ha még nem tetted, pár év
múlva jól jön majd a dátum bélyeg az előhívatott képeken!
Na akkor meg volt a mai hasznos tanácsom is, úgyhogy vissza térek a
móka világába, s írok arról, hogy hogyan bővült a mi kis mókatárunk
ahogy teltek a hónapok!
Ahogy a fényképeket elnézem 3-4 hónapos korában a mi Zozókánk már
mindennek aktív résztvevője akart lenni, semmiből sem akart kimaradni,
ezért mindig gondosan ügyelt arra, hogy húsz percnél véletlenül se
aludjon többet egyhuzamban, nehogy lemaradjon valami izgalmas
eseményről.
Utálta, hogy nem tud járni, hogy nem tud kimászni a fotelkéjéből, hogy
nem tud azonnal megkaparintani mindent, amit kiszemel, hogy minden
érdekes tárgyat fekve kell szemlélnie, így amikor ébren volt, egyetlen
percet sem volt hajlandó fekve tölteni, mindig kézben kellett
hordozni, egész álló nap, a ritka és csupán húsz perces alvásait
leszámítva, mikor megpihenhettek Popejéhoz hasonlóra dagadt
bicepszeim! Volt, hogy még a húsz perces alvásáról is megfeledkezett,
ilyenkor a kedvenc elfoglaltsága az volt, ha kenguruban magamra kötve
táncoltuk végig a lakást! Ilyenkor általában egy röpke fél órát
kellett "csak" táncolnom és már aludt is, rólam meg szakadt a víz, a
derekam romokban, a lábaim remegtek, de legalább égett rólam a
terhességem alatt összegyűjtött tekintélyes zsír mennyiség! Ha éppen
kis manó nem volt álmos, jókat nevetett egy egy temperamentumosabb
tánclépésem közben, a kedvence pedig az volt ha guggolgatok vele!
Rólam ez már nem mondható el, mármint, hogy az én kedvenc mókám is az
volt, hogy a nyakamba kötött kis súlyzómmal guggolgassak, de megérte,
mert az éjszakába nyúló altató guggolgatásaimnak köszönhetően egész
látványosan kezdtek olvadozni a párnácskáim:)

Amikor napi pár percet hajlandó volt a karjaimon kívül tölteni Zozó
baba, akkor általában a lábával próbált elérni és mozgásba hozni
különböző dolgokat. Így, a játszószőnyege feletti játék hídon lógó
figurák végre hasznos szolgálatot tettek és hála nekik megpihenhettek
dagadó bicepszeim. Aztán egyre több mindent próbált a lábával elérni,
megrugdosni, például a mi arcunkat is lábbal érintgette, a fürdő
kádban is rugdosta a gumi kacsáit, ahelyett, hogy megfogta volna
azokat! Anyukám mondta is, hogy ez  a gyerek a végén még lábbal festő
lesz:)
Ekkor tájt kezdte élvezni a talp puszilgatós játékot, a mai
napig is minden reggel úgy indul, hogy miután kibujtatja a lábait a
hálózsákból,  adja először a jobb, majd a bal lábacskát puszira. Ha
elfelejteném, erőszakosan a számhoz nyomja puha talpacskáit!

Az első baba találkozók is kezdetét vették 4 hónapos kora táján! Na
eddig is jöttek hozzá kis udvarló jelöltek és kis barátnők, de eddig
úgy tűnt észre sem vette őket, vagyis mindegy volt neki, hogy ott
vannak-e nálunk vagy sem. De egyszer csak elkezdték érdekelni a
gyerekek, barátnőim nála picit idősebb gyerekein olyan jókat
vigyorgott, úgy meg tudták a kis fickók nevettetni, ahogy mi sosem!

Majdnem négy hónapos volt babóka, mikor ellátogattunk az első
babaúszásra! Hát ez nekünk nem volt móka! Zoé utálta!!!! Sajnos, mert
én nagy vízimádó vagyok és miként a jógázásról, a baba úszásról is
alkottam még terhesen egy idillikus képet, de az idilli baba úszás még
annyira sem jött össze, mint az idilli baba-mama jóga! De erről majd később
részletesen írok, mert Zoén kívül szinte minden gyerek imádja ezt a jó
kis baba-mama programot!

Az uszi tehát nálunk nem aratott sikert, nálunk ezen időszak sztárja a
hinta volt! A hinta áldásos hatásairól egyre többet olvasni. Jótékony
hatással van a mozgásfejlődésre és az egészen piciknek gyártott
hinták, melyekben feküdhet is a picúr, nyugtató hatással vannak a
babákra, hiszen ahogy összekucorodhatnak benne, biztonságban érzik
magukat és a hinta, mentesítve picit fáradt karjainkat álomba ringatja
őket, nekünk pedig csak lökni kell, a hinta cipekszik helyettünk.
Nekünk nagyon bevált a bölcsőhinta, Zoé végre húsz percnél tovább is
képes volt aludni, anélkül, hogy hosszú perceken át kellett volna
ringatnom, vagy a mellkasomon tartva 45°-os szögben kellett volna
tartanom, ahogy a hinta előtt napi többször csináltuk! És még ébren is
hajlandó volt benne feküdni egy kis ideig, szóval imádtuk!
Íme a békésen hintázó apróságom négy hónapos korában: