Babamóka

Karácsony közeledtével az utcákat és üzleteket járva, egyre több helyen futunk bele egy-egy létrán kapaszkodó télapóba, rénszarvasok húzta szánba, csillogó díszekbe öltöztetett fenyőfákba és a tévében is egyre többet feltűnik a piros ruhás kövér szakállas bácsi és ez bizony lassan két éves babukámnak is feltűnt.
Először egy boltban szúrt neki szemet, a magasban létrán lógó furcsa szerzet. Miután meg tudta tőlem, hogy ezt a bácsit Télapónak hívják, boldogan kiáltott minden újabb utunkba kerülő Télapó láttán, hogy "Piapó, Piapó, anya, ott is, ott is". Aztán felmerült a kérdés: Ki ez a Télapó?

Ez lesz Zoé első karácsonya, amikor már el lehet neki mesélni a Télapó sztorit. Itt van tehát az idő, hogy Zozóka előtt felfedjem a Karácsony mesés történetét, hogy elmondjam Neki, ki is ez a Télapó, miért van mindenhol csillogó karácsonyfa, stb.
Szerettem volna, hogy a Télapó figurája és a Télapót körül lengő csodavilág, benne is olyan varázslatos meseként élne, mint bennem élt gyermekkoromban.
Elkezdtem tehát segítséget keresni, kutattam, hogy minél szebben, vonzóbban, mesésebben illusztrálhassam a Télapót és világát picikémnek.
Szétnéztem otthon a könyvespolcon, de Télapót egyik könyvünkben sem találtam.
Gondoltam, keresek a neten valami cuki mesét, ami bemutatná, hogy mégis ki ez a Télapó és mit is csinál ő Karácsony táján, de nem találtam olyat, ami kimondottan erről szólt volna és amelyik kellően varázslatosnak, szépnek mutatja be a Télapó ügyet.

Úgy döntöttem, hogy szereznünk kell egy mese könyvet, mert egy képeskönyvet lapozgatva tudnám Zoénak igazán bensőségesen, meghitten elmesélni mindazt, amit Télapóról tudni kell.
Nyakunkba vettük hát a várost, pontosabban csak egy közeli bevásárló központot, végig jártuk a benne lévő könyvesboltokat.

Hát nem volt valami szívderítő a Télapós mesekönyv kínálat.
Olyan könyvet szerettem volna, ami semmi másról nem szól, csak a lényegről, arról, hogy ki a Télapó, kik a társai, hol lakik, mit csinál Karácsonykor, tűnjenek fel benne a Télapót klasszikusan körül vevő kellékek, a szán, a puttony, rénszarvasok, karácsonyfa, télapó háza, a manók, a kémény.
A legfontosabb elvárásom az volt, hogy a mesekönyvben Télapó figurája ne egy csúnya öregember, hanem egy cuki, kövér, kedves bácsi legyen, akit Zoé könnyen a szívébe zár.
Ezen kívül olyan könyvet szerettem volna, ami csupa szín, csupa rajz, a Télapón kívül is tele kedves figurákkal. A szöveget illetően, azt szerettem volna, ha nincs semmi különös sztorija a mesének, csak tömören összefoglalja, amit a legkisebbek megérthetnek a karácsonyról, de annyi szöveg mégiscsak legyen benne, hogy én se unjam halálra magam, mikor huszonnyolcadjára olvasom fel egy este, hogy ne csak 4 oldal legyen az egész, hanem valamivel több oldalnyi nézegetni, megbeszélni valónk legyen esténként.

Na a feltételeimnek megfelelő könyvet nagyon nem volt könnyű találni. Nagyobb gyerekeknek bővebb a kínálat, a kicsiknek is van sokféle, de csúnyábbnál csúnyább Télapó alakokkal, akiket nem találtam eléggé szerethetőnek, eléggé cukinak ahhoz, hogy Zoé általa megszeresse a Télapót. Aminek az illusztrációja tetszett volna, annak meg a története volt nem megfelelő, a legtöbb Télapós mesekönyv valami történetről szól, amelyben például Télapó elveszíti a sapkáját, ami nagyon aranyos, de nem derülnek ki belőle Télapóról az alap információk.

Végül megtaláltam a számunkra tökéletes Télapós mesekönyvet, melyben gyönyörű, kedves, mesés illusztráció van, a Télapó kedves, mosolygós, dundi alak, van benne szán szarvasokkal, manók, karácsonyfa, minden ami csak hozzá tartozik Télapóhoz, a mese története pedig egyszerű, a legkisebbeknek szól és tökéletesen megfelel a célnak, hogy ezen a könyvön keresztül mutassam meg Zoénak a Télapó mesés világát.

A könyv címe: A Télapó története és a Tóth Könyvkereskedés és Kiadó adja ki, így néz ki:

és ilyen szép képek vannak benne: