Babamóka

A balatoni nyaralásunk alatt már terveztük, hogy elvisszük Zozót cirkuszba, de végül két okból kifolyólag mégsem mentünk. Részben, mert a balatoni Gyerek Hajón, élete első találkozása a bohóccal nem sikerült túl jól, nagyon félt a piros orrú bácsitól, így nem akartuk sokkolni egy újabb bohócos élménnyel, másrészt minden előadás este nyolckor volt, amikor is Zoé baba már alváshoz készülődik és otthon cirkuszol.

Pár hete, barátnőm kisfia cirkuszi kuponokat kapott az oviban, melyek fejében 1000 Ft-ért lehetett jegyet váltani a Wertheim Vándor Cirkusz előadására. Gondoltam már elég idő eltelt Zoé bohócos élménye óta, az előadások pedig a nap több időpontjában, délelőtt és délután is megnézhetőek, úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy Zoét életében először cirkuszba vigyük!

Aki azt gondolná, hogy másfél-két évesen kicsi még egy baba, ahhoz, hogy cirkuszba vigyék, az téved! Hatalmas élmény volt Zoé számára, ugyanúgy élvezte, mint négy éves kis barátja, Kristóf. Arról már nem is beszélve, hogy nekünk, felnőtteknek micsoda élmény volt! Nagyon rég nem nevettem akkorát, mint ott a cirkusz sátorban! Hogy miért?
Ahogy elfoglaltuk helyünket az első sorban, hogy Zoé baba mindent jól láthasson, máris egy időutazásban volt részünk. A mai világban, ahol minden annyira modern, ahol a nézőknek már semmi sem elég ahhoz, hogy élményt kapjon, ahol egy show-nak ahhoz, hogy eladható legyen, csillognia és villognia, sokkolnia, megdöbbentenie kell, egy olyan világban, ahol már nagyon nehéz újat adni a nézőknek, szóval a mai világban beléptünk egy cirkusz sátorba, ahol minden éppen olyan volt, mint az én gyermekkoromban, semmivel sem modernebb, személytelenebb,mintha ott a sátorban megállt volna az idő. Írhatnám azt, hogy ez a cirkusz kicsit ósdi, lepukkant volt, hogy a műsor nem volt elég látványos, nem volt benne semmi újdonság, de szerintem inkább bájos volt és kedves és csodálatra méltó az ott dolgozók alázata a cirkusz iránt, a lelkesedésük, amellyel szórakoztatták az ürességtől kongó nézőtéren ülő nézőket.
Zoét olyan cirkuszba, olyan világba vittem, amilyenbe engem vittek a szüleim.  Szóval hamar ráhangolódtunk a cirkusz feelingre és izgatottan vártuk az első mutatványt!

Zoé az első felvonást végig érdeklődve nézte a helyéről, eleinte kicsit félve, apukájához bújva, később már nagy kiabálások, lelkes sikítások közepette. Nagyon tetszett neki a labdákkal zsonglőrködő fiú, az ügyes lovak, a tűzdobáló, rázta magát a zenékre, ámulva figyelte a mennyezeten cikázó fényeket, nagyon jól érezte magát.
A szünetben a gyerekeknek lehetőségük volt pónin lovagolni, simogatni őket. Zoé nagyon rá akart ülni a pacikra, de amint ráülhetett, rá nem jellemző módon inába szállt a bátorsága és inkább csak simogatni akarta a cuki lovacskákat. / a kép forrása: www.flickr.com, készítette: Norci/

A cirkuszi élményünk csúcsa azonban az volt, amikor a bohóc kijött a nézők közé, hogy összegyűjtsön néhány szülőt, hogy azok segítségére legyenek a következő produkciójában és Zoé apukáját is felvitte a színpadra:) Az apukák mindnyájan vicces parókákat és különböző tárgyakat kaptak kezükbe hangszer gyanánt. A bohóc betanította az apukákból verbuvált zenekar minden tagját, hogy hogyan alakítsa minnél hitelesebben a rocksztárt és pár perc múlva már kezdődött is az őrült koncert:) Zoé apukájára a gitáros szerepét osztotta a bohóc, hatalmas fekete parókájában, seprűn gitározva és közben a színpadon fel-le ugrálva annyira nevetséges látványt keltett, hogy a hasam fájt a nevetéstől, Zoé pedig csak kiabált, hogy Apa, Apa, Baba, Baba, azaz, Apa, a Baba is be akar menni veled táncolni!
Annyira jól éreztük magunkat mindnyájan, hogy  megbeszéltük, amint a közelünkben jár újra valamilyen vándor cirkusz, ki nem hagyjuk és Apát feltétlenül az első sorba ültetjük megint:)