Babamóka

Zoé, sok egy-két éves kortársához hasonlóan imád mindenféle mütyürkéket szedegetni, gyűjtögetni, rakosgatni. Sétáink alkalmával is előszeretettel szed össze, mindenféle hasznos apróságot, leginkább kis kavicsokat és csigákat, csigaházakat.
Mostanában azonban végre talál a földön valami újdonságot is, mert a környékünk tele van vadgesztenye fákkal, így a környező utcákat ellepték a kerek és fényes gesztenyék.
Zoé legújabb hobbija tehát, a gesztenye gyűjtögetés. Mohón és telhetetlenül szedi a kincseket először a kezébe, majd mikor már nem bír többet, megpakolj a zsebeit, majd az én kezemet és zsebeimet, meg persze a táskámat is.
Ma délelőtt a vadonatúj náthája miatt nem mehettünk kedvenc játszóterünkre, így nagy gesztenye gyűjtő expedícióra indultunk.
A sarokra kiérve azonban furcsa mód egyetlen gesztenyére sem bukkantunk. Zoé villám gyorsan hasított lila motorjával az utcákon én pedig utána rohanva próbáltam pásztázni a földet, hogy legalább egy gesztenyét begyűjthessünk és közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy egyetlen gesztenye sincs ott, ahol előző nap még gesztenye szőnyeg volt a földön. Pár perc múlva egy nagy csoport kisgyermek tűnt fel a láthatáron. Zoé őrült tempójának hála hamar utol értük őket és abban a pillanatban világossá vált, hova tűntek a gesztenyék, ugyanis az ovis csoport minden kis tagja kosárral felszerelve bandukolt az ovi felé, kosaraik pedig tömve voltak gesztenyével...
Az ovisok tehát lepusztították a környék gesztenye készletét, így már épp új lelőhely felé indultunk, amikor is egy nagy szélfúvásnak köszönhetően potyogni kezdtek körülöttünk a gesztenyék! Hát ez Zoénak nagyon tetszett, „oppá-oppá, otti, otti” kiabálta. Felszedtük az összes gesztenyét, amit a szél lefújt nekünk a fáról, majd az összes utunkba akadó fa alól felszedtünk az összes gesztenyét, amit az ovisok távozása óta a földre fújt a szél. Mire a zöldségeshez értünk annyira nehéz volt a táskám, hogy gyümölcsöt már csak korlátozott számban voltam képes cipelni, hiszen volt nálunk legalább 2 kiló gesztenye és még hét darab csiga-biga is, szóval a táskám totálisan tele volt.
A zöldségestől haza felé Zoé persze tovább gyűjtötte a gesztenyéket, lelkesen szedegette a kis golyókat, gondosan pásztázta a területet és boldogan szaladt minden egyes kincsért amit meglátott. A nap sütésnek hála olyan szép őszi nap volt, hogy Zoé levehette a sapkáját és mire haza értünk, azt is telis-tele pakolta gesztenyével.
A gesztenye móka ezzel még nem ért végett, mert amilyen nagy hévvel és örömmel gyűjtögette össze a szemeket, ugyanolyan boldogan rázta ki őket a szatyorból, a kis vödréből és a sapkájából, hogy aztán újra összeszedhesse őket.
A csúcs öröm az volt a gesztenye szedés közben Zoé számára, amikor találtunk olyan gesztenyét, ami nem esett ki teljesen a héjából. Ezeket Zoé tudományosan kitaposta a helyükről, hiszen pár nappal ezelőtt már megtanulta, hogy a gesztenye ruhája bizony szúr.
Zoé gesztenyéi most még épségben vannak és eddig még csak főzőcskéztünk velük, de ha jön a rossz idő, mikor majd több időt töltünk a négy fal között, megfurkásszuk őket, hogy szépséges gesztenye figurákat készítsünk belőlük!
Az ősz általában senkinek sem a kedvenc hónapja, pedig mennyi szépsége van és mennyi örömöt, mennyi érdekességet, újdonságot, mennyi játékot és mókát tartogat a kicsik számára, például a sok-sok gesztenyét:)

Végezetül egy cuki gesztenyés mondóka:

Gesztenye Gusztika
/népköltés/

Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle.