Babamóka

szokta mondani Zoénak a Mimi, mikor meglátja mit művel a lakásával mire megjön a piacról.
Előbb utóbb (általában előbb) minden lurkó életében eljön az a pillanat, amikor rádöbben, hogy milyen fantasztikus élmény pakolni, rakodni, kutatni, átnézni és rendezgetni, na nem a játékok, hanem a felnőttek cuccai között.
Eleinte még beérik a kis manók a lakás földön tartott kincseinek és az alsó fiókok rejtelmeinek felkutatásával, tanulmányozásával, de miután felállnak és elérnek egy-egy szekrény fogantyút, lerántható tároló dobozt vagy bármi mozdíthatót, már semmi sem állíthatja meg őket a szekrények és fiókok kirámolásától, a nagy felfedező utak megkezdésétől. Innentől kezdve csak egy dolog érdekli őket, hogy megtudják mi mindent rejtegetnek a felnőttek fent, az ő fejecskéjük felett...A nap egy részét nyújtózkodva töltik az aktuális célpont elérése és megkaparintása érdekében, majd rengeteg időt töltenek a célpont tanulmányozásával, kóstolgatásával, rágcsálásával.
Zoé ezeket a nagy pakolásokat imádta valamibe beleülve végezni, általában a megszerzendő célpont tárolására szolgáló dobozba, kosárba, vagy ezen a képen például nagynénje bőröndjébe bújva ellenőrizte, hogy nénikéje mindent becsomagolt-e az útra:

A pakoló mánia a mai napig is tart nála és gondolom tart is még egy darabig, így ajánlatos hosszú távon berendezkedni a pakoló bajnokokkal való együttélésre.
A konfliktusok elkerülése érdekében – melyek abból erednének, hogy a szülő nem enged kipakolni bizonyos fiókokat, szekrényeket, stb. - célszerű a baba kezek által elérhető objektumokat bababarát tárgyakkal megtölteni, olyan tárgyakkal, amik nem tehetnek kárt kicsinyünkben és persze a kicsinyünk sem abban, illetve ha mégis, az sem katasztrófa. Lehet választani a gyerekzáras megoldást is, hogy teleaggatjuk a fiókokat, szekrény ajtókat babazárakkal, de úgy egy csomó élménytől megfosztjuk a törpéket, magunkat meg egy csomó szabadidőtől, hiszen még a pici önfeledten rámol, addig mi tehetjük a dolgunkat a közelében. Én a nappaliban és a konyhában is kialakítottam egy-egy szekrényt, fiókot, amikben szabadon garázdálkodhat Zoé és számára érdekes, veszélytelen dolgok lapulnak benne. A nappaliban igazából egy fiókot kellett átrendeznem, a többiben semmi veszélyes dolog nem volt, szóval ott végül is pakolhat ahol csak akar.
Eleinte nagyon idegesítő volt, hogy állandóan pakolnom kell utána, mindig mindenhol kupi van és hiába rakok rendet, mire végzek a szoba egyik sarkában már kezdhettem is előröl a másikban, de aztán szép lassan beletörődtem és inkább arra koncentráltam, hogy Ő egy gyerek, egy baba, aki ettől boldog, aki fontos felfedezéseket tesz, tapasztalatokat gyűjt, micsoda dolog, hogy én meg csak a renddel vagyok elfoglalva! Csúnya, csúnya anya! Szóval úgy döntöttem, hagyom őt kibontakozni, én pedig akkor pakolok, mikor ő épp nem kupi gyártással foglalkozik, így sokkal nagyobb sikerélményem van a rendrakásban, manó pedig annál boldogabb, minél nagyobb káosz közepén pakolászhat.
Aztán az idő múlásával egyre ritkábban rámolt ki minden fiókot, újabb célpontjai lettek és a már megunt szekrények volt, hogy napokig, hetekig rendben várták, hogy sorra kerüljenek. Kedvelt célpontja volt manónak a táskám, a neszesszerem, a mami neszesszere és bárki neszesszere, jaj a neszesszer a mai napig a nagy kedvenc! Annyira vonzzák a krémes tubusok, szempillaspirálok, rúzsok, körömlakkok, hatalmas élvezettel pakol közöttük és eljátssza, hogy kenegeti magát, sajnos újabban már ki is nyittat magának egy-egy tubust és ügyesen bekeni a kezét, lábát. Ha majd a tetejüket meg tanulja lecsavarni, kénytelen leszek erről a hobbijáról leszoktatni:(
Szerencsére azért a játékai között is szeret pakolni. A formaválogatós játékait is pakolásra használta eleinte, amikor még a formákat nem tudta a helyére tenni. Levette a tetejét a doboznak vagy bödönnek, vagy épp amivel játszott és ki-be pakolgatta a formákat, meg persze került a dobozba más játék is, kisautó, baba, kupakok, bármi a kezébe került, mindent belepakolt, hogy aztán egy gyors mozdulattal kiborítsa és kezdhesse előröl az apró tárgyak dobozba pakolását. A pakolós korszak kezdetén volt nagy kedvence a kis bőröndje is, amiről már írtam. Ez egy régi kis koffer, amibe a mamája apró kacatokat pakolt neki, különböző formájú és anyagú kincseket és Zoé mindig boldogan vetette rá magát a kincses ládájára és annak tartalmára, ki be pakolta a kis tárgyakat és jól megvizsgálta mindet.
Mikor már segítséggel tudott menni, a tologatós játékait is jól megrakta a kincseivel, a játék babakocsiba sem babát tett eleinte, hanem apróságokkal telerakta és tologatta a szobában. A babataxi tárolóját is tele pakolta, percenként nyitogatta, kitett, betett valamit, arrébb tolta és ismét kivett valamit, betett valamit. Ilyen tologatós-pakolós játék nagyon nagy öröm minden picinek és fejlesztő hatása sem elhanyagolható.
A kertben is szeret tologatni, pakolni, ott egy kis talicskával teheti ezt.

Most megyek és összeszedem a tollakat, amit, mint minden nap, most is kipakolt a tolltartóból és szana szét dobált, még én itt pötyögtem.