Babamóka

Miután kinőttük, illetve kiöregedtünk a baba-mama tornából, Zoénak és nekem már külön-külön edzésre van szükségünk:)Ami az én edzésemet illeti, csak olyan lehetőségek jöhetnek szóba, ahova Zozót is magammal vihetem, tehát a babás tornák, de erről már írtam.
Most Zoénak keresem a tökéletes mozgás lehetőséget. Egy ilyen picúr esetében azért olyan sok variáció nincs arra vonatkozóan, hogy milyen jellegű „edzésre” járjon, hiszen másfél évesen a mozgáskultúrája még szab némi határt a választékban:) Ennek ellenére babáknak tartott tornák garmadája verseng a kicsik kegyeiért, szóval a választék nagyobb, mint gondoltam.
A közelünkben négy helyszínen is tartanak babáknak tornát. Tekintve, hogy a Csiri-biri torna a legismertebb (szerintem) a babatornák közül, feltétlenül szerettem volna kipróbálni. Mármint, hogy Zozó kipróbálja. Mivel eszméletlen mozgékony kislány, már rég eldöntöttem, hogy valamilyen sport foglalkozásra járatni fogom, hogy levezesse feles energiáit, hogy ügyesedjen, fejlődjön a mozgáskultúrája és nem mellesleg azért, mert imád tornázni.

A zuglói Cserepes Házban hetente egy napon, szerdánként tartanak Csiri-biri tornát. Szerda reggel útra keltünk hát három kismama társammal és babáinkkal nyolcasban, a játszótéren verbuválódott kis csapat. Csak mi voltunk bogyókámmal az újoncok, a másik három anyuka és manóik már gyakorlott Csiri-birisek és akár csak a többi barátnőm, ők is sok jót meséltek már erről a foglalkozásról.

Ahogy oda értünk, Zoé meg sem várta, hogy levegyem a cipőmet, már rohant is be a játékokkal és fejlesztő eszközökkel teli terembe. Ahogy már tőle megszoktam hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a számára új és érdekes tárgyak fölfedezésébe, sorban próbálgatta a fura szerkezeteket.

A foglalkozás negyven perces volt, nagyon kellemes hangulatban telt végig, jól éreztük magunkat Zozó is, én is és a kis barátai, na meg az anyukáik is. Sokat daloltunk, mondókáztunk, játszottunk ölbeli játékokat és a mondókázások szünetében a különleges mozgásfejlesztő eszközökkel játszhattak a babák. Egyes fejlesztő játékokkal - a foglalkozás vezető hölgy szakszerű segítségével – szép sorban minden baba játszhatott és mindegyik baba a saját szintjének, gyakorlottságának megfelelő szinten. A már régóta Csiri-biri tornára járók babákat például sokkal nagyobb lendülettel és jóval tovább forgatta az egyensúlyozó tölcsérben, még a kezdő tornász babákat még épp hogy csak megforgatta, szoktatta a furcsa szerkezethez. Volt aki egyáltalán nem akarta kipróbálni és sírva kapaszkodott az anyukájába, volt aki a pörgés után kiabálta, hogy „méd-méd!”. (Bezzeg nekünk, anyukáknak már attól felfordult a gyomrunk, ahogy néztük az őrületesen pörgő gyerekeket...)A foglalkozás alatt előkerült buborék fújó is, a gyerekek boldogan kergették a szappan buborékokat, majd egy hatalmas és színes ernyő segítségével rengeteg színes labdát repítettünk a magasba, ez után szép sorban a gyerkőcőket görgettük az ernyőn, szóval nem lehetett unatkozni az egyszer biztos. Még az én örökmozgómat is végig lekötötték a gyakorlatok, pedig a barátnőmmel arra számítottunk, hogy az első tíz perc után valami magán produkcióba kezd, de nem, végig követte a feladatokat és lelkesen csinált (majdnem) mindent.

A foglalkozás végén előkerült egy varázspálca is, ami minden kicsi tornász arcát megsimogatott, majd az ügyes babák jutalmul egy pici matricát is kaptak a kezükre.

Két nappal később kipróbáltuk a Minimanó áruház mellett lévő fitness klub Manó tornáját. Még a Csiri-biri olyan volt, mint egy babatorna és egy zenebölcsi keveréke, ez a Manó torna igazi babatorna volt. Itt nem volt éneklés, mondókázás, hanem csupa-csupa mozgás, főleg ügyességi gyakorlatok. Az óra elején a teremben futkostunk (igen, az anyukákat sem kímélik, mi anyukák is végig mozgásban voltunk) fel-alá, hol lassan, hol gyorsan, hol óriás, hol törpe járásban. Hát Zoé ettől el volt ragadtatva, hangosan nevetett, mikor az edző néni lehalkította a zenét és meg kellett torpanni, majd hirtelen felhangosított és szaladni kellett tovább. Ezután rengeteg eszköz került elő, mint hulla hopp karikák, zsámolyok, padok, párnák, matracok, alagút, melyekből egyre hosszabb és egyre érdekesebb akadálypálya épült, amin a kicsik gyakorolhattak az egyensúlyozástól kezdve az ugráláson át a bukfencig egy csomó mindent, ami hozzá járul fejlődésükhöz.

Zoénak nagyon tetszett ez az egész, nem igazán zavarta, hogy nincs semmi ének és mondóka. De ha zavarta volna sem lett volna baj, ugyanis ez az óra után rögtön a Manó muzsika nevű foglalkozás következik. Kicsit féltem ott maradni még egy foglalkozáson, mert attól tartottam, hogy túl elfáradt már ahhoz Zoé, hogy még egy foglalkozást végig csináljon, de egy anyuka meggyőzött róla, hogy próbáljuk ki a zenés foglalkozást is. És tetszett is nagyon nekem is, Zozónak is. Végeredményben ez ugyanolyan felépítésű volt, mint a Ringató, nagyon hasonlított rá, a torna után tehát meg volt Zozónak a zenei nevelés is:)

Szívem szerint Zoét hordanám a Csiri-birire is és a Manó tornára is, de ennek időbeni és anyagi korlátai is vannak...választanom kell tehát...

A Csiri-bire mellett szól annak profi jellege, hiszen mozgásfejlesztéssel foglalkozó pedagógus által kifejlesztett program,valamint kettő az egyben jellege, hiszen a mozgásfejlesztésen kívül egy kis zenei nevelés is történik a foglalkozáson. Ezen kívül mellette szólnak a fantasztikus eszközök, melyek nagyon színessé és változatossá teszik a foglalkozást. Ellene szól viszont, hogy csak heti egyszer van, mi pedig szeretünk csavarogni, barátnőzni, spontán programokat szervezni Zoéval, így szeretem ha van választási lehetőségem, egy-egy foglalkozás időpontjait illetően és ezt a Manó torna esetében adva van, hiszen a hét több napján is tartják, van olyan nap, hogy kétszer is! Ezen kívül az ár is a Manó torna mellett szól, mert egy Csiri-biri foglalkozás árából majdnem kijön két Manó torna, vagy akár egy Manó torna és egy Manó muzsika és akkor ugyanannyi pénzért van torna is zene is, viszont kétszer annyi időre! Ja és még egy Manós javára: nem tartanak nyári szünetet.

Egyenlőre nem döntöttem még egyik torna mellett sem, arra megyünk majd, amelyik éppen akkor lesz, amikor épp nem strandolunk és más programunk sincs, mert bármelyiket választom is, Zoénak mindkettővel örömet szerzek és mindkettő a javára válik.
De hogy tovább bonyolítsam a helyzetet ha lesz időnk, kipróbáljuk a Picik tornája nevű foglalkozást is, amely szintén itt van a közelben. Ha az is tetszik majd, akkor jól fogunk kinézni:)