Babamóka

HősNőkblogok
A minap kezembe került egy régi Éva magazin, melyet össze-vissza lapozgatva szemet szúrt két szó egy cikk címében, a két szó a jó és a játék volt. A cikkben volt egy mondat, ami nagyon megragadott:

"A szülő a gondoskodásban, a gyermek a közös játékban méri a szeretetet.”

Ez a mondat Páli Judit, klinikai gyermek-, neuro- és pedagógiai szakpszichológus gondolata.

Mi, anyukák mind tudjuk, hogy mennyire fontos gyermekünknek az együtt játszás, mind tudjuk, hogy gyermekünket azzal tennénk a legboldogabbá, ha reggeltől estig mást sem csinálnánk, csak vele játszanánk, bolondoznánk, egész nap önfeledten fogócskáznánk, rajzolnánk, kirakóznánk, csiklandoznánk, meséket mondanánk vagy a hátunkra csimpaszkodva rohangálnánk vele.
Sajnos azonban ennek több akadálya is van.
A mai világban, nekünk anyukáknak a babánkkal, gyermekünkkel való játékon kívül ezer egyéb kötelességünk, tenni valónk akad. Amikor pedig végzünk a munkával, feladatainkkal, sokszor már jártányi erőnk sem marad gyermekünkre. Ekkor pedig jön a bűntudat, hogy már megint nem úgy és nem annyit játszottunk a kicsikénkkel, mint amennyit szerettünk volna. Tehát sem mi, sem a gyermekünk nem járt jól. Közös érdekünk tehát, hogy úgy alakítsuk a mindennapjainkat, hogy mindig jusson legalább egy kis idő arra, hogy semmi mással ne foglalkozzunk csak a manókánkkal, hogy ne csak telefonálás közben lökjük a hintát, hogy ne fakanállal a kezünkben meséljünk neki, vagy felmosó ronggyal a kezünkben fogócskázzunk. Persze akkor is lehet, de ne csak akkor!
Hiszen nem biztos, hogy a műtő steril lakás, vagy a minden nap három fogásos ebéd a legtöbb, amit babánknak adhatunk. Sőt biztos, hogy nem. A közös mókával biztos, hogy többet adunk.
A közös játékkal ráadásul nem csak gyermekünknek teszünk jót. Biztos Te is észre vetted már, milyen boldog és felszabadult vagy amikor igazán elmélyülten játszol csöppségeddel, milyen csodálatos érzés együtt nevetni, együtt lelkesedni vele és újra gyereknek lenni picit. És ha te vidám vagy, akkor a babád is az lesz.

Összegyűjtöttem néhány fontos érvet, hogy miért is olyan fontos, hogy minél többször együtt játszunk, mókázzunk gyermekünkkel:

- már a csecsemőknek is a szülővel való közös játék, a négyszemközti beszélgetések okozzák a legnagyobb örömet
- a közös játéknak kiemelkedő szocializáló hatása van, közre játszik a gyermek későbbi barátságainak, tartalmas kapcsolatainak kialakításában, azok fenntartásában
- fontos szerepet játszik, a szülő-gyermek közötti kötődés erősödésében
- meg kell tanítanunk játszani csemeténket, 3 éves koráig csak utánzás útján tanul
- játék során jobban megismerjük egymást, ember jellembeli tulajdonságai soha sem nyilatkoznak meg olyan nyíltan, olyan őszintén, mint a játék során
- az egyszemélyes játék egy idő után minden életkorú gyermeknek unalmassá válik
- a játék alkalmazkodásra is tanítja kicsinket
- a szülővel kettesben töltött intenzív pillanatok, mikor csak egymásra figyelünk megalapozzák gyermekünk későbbi önbecsülését

Mindegy, hogy gyermekünkkel mit játszunk, hogy kergetőzünk, társas játékozunk, gyurmázunk, éneklünk, ölbe véve mondókázunk, rajzolunk vagy együtt építünk valamit, a lényeg, hogy EGYÜTT játszunk, hogy minden nap legyen egy kis idő, amikor tényleg semmi mást nem csinálunk, csak babánkkal, gyermekünkkel foglalkozunk, mókázunk, amikor együtt nevetünk, birkózunk, dumcsizzunk, tehát jól érezzük magunkat együtt!

Végezetül még egy gondolat Dr. Páli Judittól

„Az együttes játék a kapcsolati szférát erősíti a gyermekben; szükségletet elégít ki, a folyamatosság élményét nyújtja, odaadásra, igazodásra nevel. A nehezen kezelhető gyerekeknél is az utolsó együtt játszásos időszakig megyünk vissza a terápiás foglalkozásokon, onnan építjük újra a kapcsolatot, mert ez mindennek az alapja”